Ha élne, tegnap lett volna kilencven. Meg is emlékeztünk róla, összejöttünk vagy harmincan. Akik még Kolozsvárról vagy Bukarestből ismerték, és a pesti barátok is a rendszerváltás előtti Magyar Nemzet, a rendszerváltás utáni Népszabadság és a hajdan liberális Magyar Hírlap szerkesztőségéből.

Bukarestből ismerem Palit. Idestova öt évtizede a Magyar Ifjúság küldött ki román testvérlapjához, a Scintea Tineretulii-hoz, ők azonban nem tudtak mit kezdeni velem, és átpasszoltak a román televízió nemzetiségi adásához. Főszerkesztője, Bodor Pál meghívott a lakására, térdemen ült az öt év körüli, cserfes kislánya, Johanna, aki most koreográfus, mellékesen pedig regényíró. Ő szervezte a születésnapi összejövetelt, de arra is szövetkeztünk, hogy csinálunk egy posztumusz Bodor-kötetet.

Miután a Magyar Hírlapot átjátszották Széles Gábor Fideszt támogató milliárdos kezébe, Pali állandó megjelenési lehetőség nélkül maradt. Épp akkor szerkesztettem a Klubháló nevű diákportált, amelyben legtehetségesebb szombathelyi, székesfehérvári, budapesti, egri, nyíregyházi és szegedi tanítványaim publikáltak, és kellett nekik egy iránytű. A rövid írások mestere, aki azt sugallja, hogy naprakésznek kell lenni, csak egyetlen témát szabad cikkbe foglalni, és nem árt, ha akadnak ütős mondatok is a nyúlfarknyi glosszában.

Bodor Pál a kolozsvári Utunk hasábjain alakította ki a sajátos stílusát, majd amidőn 1983-ben átjött szülővárosába, Budapestre, napi jegyzeteivel, a diurnusokkal ő lett a Magyar Nemzet talán legismertebb munkatársa. Ebből a korszakából meg is jelent egy válogatott kötete. Amiről azonban a XXI. században tűnődött, abból mintegy kétezret szerkesztettem a Klubhálón. Ebből kéne kiadni egy válogatást, és Johanna írná hozzá az előszót. Egyelőre hiányzik az a néhány százezer forint, amelyből megjelentethettük volna a könyvet a 90. születésnapra. De sebaj, dolgozunk rajta.

Ez egyébként a válaszom annak az álneves kommentelőnek is, aki tegnap elátkozott, mert letiltottam a hozzászólásokat a Médianaplóhoz. A magyarázat egyszerűbb, mint gondolná. A Blog.hu szerződésben kötelezett arra, hogy moderáljam a hozzászólásokat, erre naponta egy-másfél órát fordítottam. A digitális kocsmából kitántorgók szövegei helyett most újraolvasom a klubhálós Bodor-jegyzeteket. Ha minden jól megy, az igényes olvasók karácsonyfája alá tehetjük a belőlük összeállítandó kötetet. Ha az idén megjelenik, még belefér öreg barátom kilencvenedik évébe.           

Tíz mondat Bodor Páltól

A kommunizmus csak osztani tudott, a kapitalizmus szorozni is. (Magyar Nemzet, 1989. november 17.)

Sorsából nem vándorolhat ki az ember. (Népszabadság, 1994. január 12.)

Tekerjetek szavaimba! (A Hírlap, 1994. április 21.)

Az újságírónak nehéz az élete, mert minden tévedését nyilvánosan követi el. (Esti Hírlap, 1996. október 1.)

A cenzúra írni tanít. (Irodalmi Jelen, 2004/október)

Csak a titok terjed gyorsan. (Klubháló.hu, 2008. február 11.)

A fióknak sem szabad akármit írni. (Klubháló.hu, 2009. április 27.)

Nem szerettem hazudni. De az ember nem teheti mindig azt, amit szeret. (Klubháló.hu, 2009. július 17.)

Hatalomban a Fidesz mindig elveszti az önuralmát. (Klubháló.hu, 2010. szeptember 16.)

Szidják a diktátort, rossz az ízlése. Nem az a baj. De kötelezővé akarja tenni. (Ellenszék.hu, 2012. április 30.)