Sokáig az ügyes ügyvédet láttam benne, aki jogi konstrukcióval bástyázta körül az Indexet, nehogy megszerezhesse a kormány. Azt azonban már nem tudta kibekkelni, hogy a szerkesztőséggel kényszerházasságban lévő társcég megszorongassa a szíve csücskét. Ha már a kormányzati médiaügyek egyik intézője 50 százalékig bevásárolta magát a zsarolásra alkalmas Indamedia Sales Kft-be. Itt tartunk most, amidőn az Index-alapítvány elnöke, Bodolai László bizalomvesztés címén kirúgta a főszerkesztőt, amire válaszul szinte az egész szerkesztőség fölállt.

Csakhogy a felmondó leveleket nem adhatták át, mert „Laci” pénteken, ígérete ellenére nem jelent meg a munkahelyén. Azt nyilatkozta, hogy majd hétfőn bemegy, és „áttekinti” a helyzetet. Méltányolom, hogy a tulajdonos megszemélyesítőjeként nem akar beleszólni a digitális újság szerkesztésébe. De az isten szerelmére, vészhelyzet van. Alig néhányan lézengenek a redakcióban, tegnap már látszott, hogy tartalék anyagokkal árasztják el a felületet. Mi lesz ma? S akik vasárnapi ügyeletesek, mit tesznek a holnap reggeli olvasmányok közé? Az alapítvány elnöke mire megy be, ha tiszteletét teszi a főszerkesztő és munkatársak nélküli szerkesztőségben?

Egy visszaemlékezésből megtudtam, hogy Bodolai László ugyanott töltötte a gyermek- és ifjúkorát, mint én. Ő a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben, én az ötvenes-hatvanasokban. Ugyanazt a várost jártuk be keresztül-kasul biciklivel, ugyanabban a gimnáziumban érettségiztünk, és ha hazamegyünk Kecskemétre, akkor az ott élő rokonokat látogatjuk meg. Mindez persze legföljebb arra kötelez, hogy a nyilvánosan vitatkozók többségével ellentétben ne tekintsem Bodolai Lászlót bűnbaknak, vagy pláne az Orbán-kormány beépített ügynökének.

Előfordulhat olyan helyzet, hogy az Index vélt megmentése érdekében szembe került az szerkesztőségi kollektívával, és ama főszerkesztővel, aki a munkatársak vélt érdekeit képviselte. E mozzanatok előbb-utóbb kiderülnek, addig is tartózkodnék az ítélkezéstől. Ám azt nem hallgathatom el, hogy furcsállom Bodolai elnök úr indoklását. Ha a válság kellős közepén, csütörtök délutántól hétfő reggelig nem jelenik meg az online termékeket előállító munkahelyén, ebből azért lehet arra következtetni, hogy nem érzi otthonosan magát a digitális sajtóban. Így már nem is annyira meglepő, hogy kibékíthetetlen ellentét alakult ki közte és ama harmincas nemzedék tagjai között, akik az anyatejjel szívták magukba az online kultúrát és életérzést.