Tegnapi fejlemény, hogy a szerkesztőséget működtető alapítvány elnöke kirúgta a főszerkesztőt. A nyilvánosság fórumai szinte azonnal reagáltak. Például a Népszava.hu 14.38-kor adta közre M. László Ferenc írását, amelynek egyik mondata így jelent meg: „Több mint 40 olyan, az Index.hu stábjában dolgozó újságíró és szerkesztő van, aki úgy tervezi, hogy beadja a felmondását.” Ma reggel a Népszava papír alapú számában napvilágot látott ugyanez az írás, benne azonban ez olvasható: „A hangulat meglehetősen gyászos, több tucat újságíró már a távozását fontolgatja.”

Általában fordítva szokott lenni. A gyorsújságírást igénylő online szövegben még bizonytalan a fogalmazás, a másnapi, hagyományos változatban olvasható frissítés pedig a pontosítást tartalmazza. A furcsa módosítást csupán azért hoztam szóba, mert alighanem a lényeggel hozható összefüggésbe. Ezért aztán azt javaslom a felmondásukat fontolgató munkatársaknak, hogy maradjanak a szerkesztőségi íróasztalnál. Ha távoznak, azok malmára hajtják a vizet, akik épp ezt akarják. Ahhoz ugyanis, hogy a hírgyár működhessen, körülbelül annyi munkatársra van szükség, ahányan aláírták a főszerkesztő leváltása miatt tiltakozók levelét. (99-et számoltam össze.)

A válság hónapjában több száz hozzászóló jellemezte az Indexet. Gondolataikból két következtetést szűrtem le.  Az egyik az, hogy ez a portál a legutóbbi évtizedben emigrált magyarok szinte kizárólagos tájékozódási forrása. A másik pedig az, hogy aki még itthon maradt az igényes médiafogyasztók közül, az is leginkább az Indexből szedi össze az eligazodáshoz szükséges információkat. Ha felére csökkenne a hírújságírók száma, épp ama funkció kérdőjeleződne meg, amely nem egyszerűen elsővé teszi az Indexet a kormányzat tevékenységét firtató nyilvánosságban, hanem piacvezetővé a hazai médiában, beleértve a kormányzati sajtót is.

Vajon feloldható-e az ellentmondás, hogy a gyakorlatilag hírrovatok nélkül működő ellenzéki orgánumok többnyire az indexes híreket értelmezik anélkül, hogy fizetnének értük? Hisz’ épp azért nélkülözik a hírtermelő újságírókat, mert nincs pénzük utánajárni ama információknak, amelyekről az angolszász meghatározás terjedt el, miszerint hír az, amit el akarnak titkolni. Ha az indexes hírújságírók közül minden második felháborodásában, kiábrándultságában felmondana, akkor a kormányzatnak sikerülne végre megfosztani a tevékenységét fürkésző százezreket a piacvezető hírgyár minőségi termékeitől.