Országunk első embere Brüsszelben kiállt az újságírók elé, és a zöldellő pázsiton megosztotta gondolatait a nemzetközi nyilvánosság képviselőivel. Kollégáját, a holland miniszterelnököt „dutch guy”-nak nevezte. Néhány órával később a fészbukos üzenőfalán magyarul is összefoglalta a mondandóját, és így fogalmazott az uniós kormányfők maratoni hosszúságú összejöveteléről: „Ha nem lesz megállapodás a költségvetés ügyében, az nem miattam, hanem a holland fickó miatt lesz.”

Egyetértek mindenkivel, aki úgy véli, hogy aki országunkat képviseli az Európai Unió sorsát befolyásoló tanácskozáson, az nem minősítheti ilyen lazán az egyik tárgyalópartnerét. Még akkor sem, ha a másik ország első embere az övétől gyökeresen ellentétes álláspontot hangoztat. Hozzáfűzném azonban - és ez már kizárólag az én véleményem -, hogy az idézett mondat a felelősség elhárítására is alkalmas. Ellenségképzésre amúgy is hajlamos miniszterelnökünk tehát újabb ellenséget talált a holland kormányfő személyében. De ezt az okfejtést nem gondolom tovább, mert történt valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Mielőtt Orbán Viktor magyarra fordította volna a guy-t, és lecövekelt volna a fickónál, az egyik közösségi oldalon már lezajlott egy figyelemre méltó vita. A nyugalmazott tévés, aki otthonosan mozog a külpolitikában, megpendítette, hogy a guy nemcsak fickót jelenthet. Bejelentéséhez néhányan hozzászóltak, és az angol kifejezést imigyen magyarították: arc, bikfic, cimbora, csávó, csóka, faszi, figura, fiú, fószer, hapsi, haver, ipse, krapek, muki, muksó, pacák, pasas, pasi, pofa, srác, ürge. Itt lép be az értelmezési folyamatba az a fránya, gyakran hiányolt szövegösszefüggés.

A hír-újságírást az különbözteti meg a vélemény-újságírástól, hogy a publicista (közíró, jegyzetíró) a maga sajátos módján értelmezheti a miniszterelnöki kijelentést. S bár világnézeti értéket ad hozzá, azt korántsem engedheti meg magának, hogy az idézett textus szembe forduljon a nem idézett kontextussal. Orbán Viktor kijelentéséről tényszerűen megállapítható, hogy a rögtönzött sajtótájékoztatón nem föltétlenül a jóindulatáról akarta biztosítani a holland kollégáját. Vagyis a finomabb, kulturáltabb, némi rokonszenvről és elismerésről árulkodó szinonimákat nyugodtan kihúzhatjuk a felsorolásból.

A vélemény-újságíró tehát eleresztheti ugyan a fantáziáját, az értelmezéssel mégis úgy kell gazdálkodnia, hogy belül maradjon a pontosság keretein.