Egyszer valaki elmagyarázhatná, miből él a HBO. A műsorát ugyanis nem szakítja meg negyedóránként hüvelyt nedvesítő és lábgombát pusztító krémek hirdetésével. Ez megér nekem potom 2690 forintot havonta. Különösen akkor, ha olyan filmet mutat be, mint tegnap este A rendszert.

Spanyolul beszélnek benne, s bár képzeletbeli országban játszódik, a politikai elit a nagyon is valóságos Andorrában mossa tisztára a korrupcióban szerzett pénzét. Egy másod vonalbeli politikus neve kipattan a botrányban, és pártbeli főnökei vele vitetnék el a balhét. Ő úgy dönt, hogy inkább kitálal. Igen ám, de a dokumentumok összeszedése közben kiderül, hogy nemcsak az ő pártja sáros, hanem az összes. Bár a kormány és az ellenzék közti 70:30-as arány nem hangzik el, mintha neki írta volna Lengyel László: „Nálunk nem a korrupciót bünteti az elit, hanem az elbukást.” (Magyar Nemzet, 1997.08.20.)

Rodrigo Sorogoyen 39 éves rendező mozgó, vállon tartott kamerával vétette föl a történetet. Ama képzetet kelti, hogy a nyomozgató politikust autóból, utcasarokról, szobába telepített „poloskák” révén figyelik. Csupán a film vége nem tetszett. Egy műsorvezető hölgy reklámblokkokkal megszakított élő adásban olvassa a fejére, hogy mielőtt hősiességre szánta volna el magát, másfél évtizedig jól megélt a hoci-neszéből. Ha a színészek nem a pergő spanyolt beszélnék, a középkorú, keveset mozgó, sokat ülő, húsos arcú, pocakos férfiak és nagy fenekű nők mintha a Nagyalföldről járnának a pesti pártközpontokba.

Vajon a forgatókönyv-fejlesztő bizottság kiutalt-e néhány millió forintot Rajnai Attilának? Máskülönben a korrupciós rendszert leginkább feltáró újságíró aligha készíthetné el A rendszer című magyar film nyersanyagát. Egy 39 éves rendezőnk bizonyára tűkön ülve várja, hogy néhány százmillió forintból végre tető alá hozhassa élete filmjét, amelynek főszereplője nem föltétlenül a kitálalásban látja a megoldást. A spanyol korrupciós rendszer haszonélvezőjét és áldozatát egy 52 éves, karika lábú, jelentéktelen külsejű színész, Antonio de la Torre hátborzongató hitelességgel jeleníti meg. Magyar hasonmása vajon kire hasonlítana?

Zuschlag Jánosra? Mengyi „Voldemort” Rolandra? Esetleg Kocsis István MVM-vezérigazgatóra, aki kiismeri magát a 70:30-as rendszerben is? Mindhárman a kecskeméti luxusbörtönben múlatták-múlatják az időt. Gondolom, azért kerültek éppen oda, mert Rajnai Attila a városban lakik, és könnyen tarthatta-tarthatja velük a kapcsolatot.