A legtöbbre nem érdemes szót vesztegetni. Hajlamosak tanácsot adni, hogy milyen témát írjunk meg. Vagy amit már megírtunk, azt nem így kellett volna, hanem úgy, ahogy ők írták volna meg, ha blogot írtak volna. Egy bizonyos megamovieboy nem tartozik közéjük. Ő úgy szól hozzá mások bejegyzéseihez, hogy közben maga is blogot vezet.

Az europeanphalanx gazdája szerint „Alapvetően a diktatúra nem az ördögtől való.” (2020.03.23.) S ha ehhez vesszük, hogy a kommentjeit Kim Dzsongun arcképével díszíti, akkor kirajzolódik előttünk „a globalista propaganda” ellen küzdő értelmiségi, aki a Milyen a polgár hangja? című bejegyzésemhez 12-szer szólt hozzá. Nem is annyira velem keveredett vitába, mint inkább a Magyar Hang lapigazgatójával. Azt fejtegette, hogy az Orbán nélküli konzervativizmus utópia, és a Magyar Nemzetből kivált újságírók alapította hetilap „ugyanazt képviseli, mint az Index.hu, ugyanúgy ’független’…, és fenenagy függetlenségük mögött komoly tőke áll. Mivel a kormány elleni támadások mögött külföldi pénzek vannak, ezért esélyes, hogy itt is erről van szó.”

Erre írta neki Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója: „Névtelen vádaskodás helyett - amennyiben hajlandó arccal-névvel vállalni személyét -, jöjjön be a szerkesztőségbe és egy Ön által kiválasztott hónap elszámolását megmutatom…Cserébe itt megírja, hogy alaptalanul vádaskodott, és nincs mögöttünk rejtett támogató.” Az álneves kommentelő így válaszolt: „Ugye ez csak valami vicc?” Nem vicc. Vajon a világhálón elterjedt névtelenség bárkit is felhatalmaz-e arra, hogy olyan feltételezésekbe bocsátkozzon, amelyek rossz hírét keltik valakinek vagy valaminek? Érdemes volna próbapert indítani, hogy kifejthesse álláspontját a sajtóperek talán legalaposabb ismerője, Pataki Árpád bíró. Ha a Magyar Hang vállalná a jogi eljárást, az europeanphalanx alapján a kommentelő kicsalogatható volna az álnév rejtekéből, hogy számon lehessen kérni rajta a befeketítést, a mószerolást, a rágalmazást.

Volna persze egyszerűbb megoldás is. Ha elnézést kérne, ami azért volna könnyű, mert rajta kívül senki sem tudja, ki rejlik az álneve mögött. Ez azonban, mint a mellékelt példa is mutatja, nehezen képzelhető el. A Médianapló bejegyzéseihez hozzászólva sokan bocsátkoztak indokolatlan vagy kifejezetten sértő feltételezésekbe, bár csupán egyetlen kommentelő kért bocsánatot. Imigyen: „Igazad van, de azért a qrva anyádat.”