A legújabb hír, hogy a kormány megszüntetné a könyvtárosok, levéltárosok, muzeológusok, művelődésszervezők és előadóművészek közalkalmazotti jogviszonyát. A törvénytervezetet csütörtök este, a Nagypéntek előtti napon postázta az emberi erőforrás minisztérium. Az érdekvédelmi szervezeteknek határidőt is adott, amely holnap reggel 8.30-kor jár le. Dicséretes a hatalom konzultációs készsége, kár, hogy közben volt egy négynapos ünnep is. Régi kedves kollégám, Szűcs Katalin Ágnes kulturális újságíró tegnap este közösségi üzenőfalán marasztalta el a „magát kereszténynek valló kormányt”. Azt firtatta, „Hogy van ez?” (Facebook.com, 2020.04.12.)

Tényleg nem szép a végrehajtó hatalomtól, hogy egy rosszul fizetett, de nyugdíjig biztos egzisztenciával kecsegtető hivatásrendet fosztana meg törvényben rögzített jogaitól. A kormányzatnak nincs mentsége, mindazonáltal az álnok, csalafinta, képmutató, ravasz, sunyi eljárás korántsem példa nélküli a rendszerváltás utáni történetünkben. Öt parlamenti párt képviselői (Cser-Palkovics András, Jánosi György, Lukács Tamás, Pető Iván és Zsigmond Attila) a közös médiatörvény-tervezetet 2008. december 23-án, a karácsony előtti napon postázták az érdekvédelmi szervezeteknek. Január 17-ig adtak nekik határidőt a véleményezésre.

Minő véletlen, hogy karácsony és szilveszter között sem a szakmai, sem a civil szervezetek nem szoktak ülésezni. A konzultációs szándék épp úgy képmutatást tükrözött, mint most, a húsvéti postaküldemény. Ezzel is magyarázható, hogy az első változatot felháborodás fogadta. Az érdekvédők kultúrbotrányt emlegettek, holott a tervezet csak a legalaposabb fércmű volt, amit valaha is olvastam. A lényegét Szalai Annamária, a Fidesz első számú médiapolitikusa világította meg. A közszolgálati médiumok irányító testületeiről mondta: „Szerintem nem kellene a jelenlegi látszatfüggetlenséget fenntartani. Tisztább megoldás, ha a demokrácia ’leképezi’ saját struktúráját, vagyis a választási eredmény alapján a pártok delegálják a tagokat.” (Zalai Hírlap, 2009.03.28.)

Végül azonban a Fidesz kiugrott a médiakoalícióból, mert előnyére változtak a politikai körülmények. Túl jól állt ahhoz, hogy elfogadja az összeeszkábált kompromisszum-sorozatot, amely törvénybe iktatta volna, hogy a pártok ellenőrizhetik a nyilvánosságot, nem pedig fordítva. Orbánék 2010-es hatalomra jutása után a kétharmaddal elfogadott új médiatörvény már a többi pártnak sem kedvezett.