Civisvárosi az álnév rejtekéből lődözgeti azokat, akik a nyilvánosság fórumain teljes névvel vállalják a véleményüket. Mint e sorok íróját is, aki tegnap egy félmondatban megemlítettem a debreceni Zöldi-cukrászdát. Tragikai vétségemet azzal büntette, hogy megírta: „ez az a zöldi család, amelyik élelmezési népbiztosként szedte meg magát”.

Nem reagáltam rá, hiszen ismerem a családunk történetét. Történelemtanárként pedig tudom, hogy 1919-ben kik voltak az élelmezési népbiztosok a Forradalmi Kormányzótanácsban. Erdélyi Mór, Illés Artúr és a proletárdiktatúra utolsó napjaiban Kulcsár István, de ő már csak közellátási főosztályvezetőként. A hozzászóló érezhette, hogy túllőtt a célon, mert még egy kommentet eresztett meg, imigyen: „belügyes, kivégzett mindenkit, az egész családot”. A folytatást úgy foglalnám össze, hogy lám, személyemben a leszármazottak is garázdálkodnak. Majd levonta a következtetést: „azért van megválasztva a fidesz, hogy ennek a korszaknak véget vessen”.

Közöltem vele, hogy egy i betűnyit tévedett. Aki 1951. április 20-án, orvosi végzettségű belügyminiszterként családostul a halálba menekült Rákosi elől, azt Zöld Sándornak hívták, a nagybátyámat pedig Zöldi Sándornak. Az utóbbi kisiparos volt a cívisvárosban, és gazdagodása abban nyilvánult meg, hogy a Kádár-korszakban sikerült egy segédmotort Trabantra cserélnie. E családi mozzanat azonban magánügy, a digitális történet is inkább csak azért figyelemre méltó, mert egyik pillanatról a másikra eltűnt Civisvárosi két bejegyzése, sőt az összes korábbi is törlődött valahogyan. A debreceni kommentelő szőrén-szálán eltűnt.

Illetve mégsem teljesen. A Médianaplónak fórumot kölcsönző Blog.hu megtiszteli a blogírókat azzal, hogy a kommenteket e-mailben is elküldi. Számítógépem merevlemezén változatlanul föllelhető a két feltételezés, szóról szóra, sőt kisbetűről kisbetűre, a hozzájuk fűzött következtetéssel együtt. Ennek alapján rendszergazdaként dolgozó tanítványom szerint visszakereshető az elenyészett kommentelő IP-címe. Azt már médiaperekben jártas ügyvéd barátom mondta, hogy a Büntető törvénykönyv néhány napja elfogadott módosítása egytől öt évig szankcionálja az efféle megnyilvánulásokat.

Nem kívánom persze, hogy egy kisbetűs kommentelő börtönben tűnődjön a hitelrontás következményeiről, a sérelmi díj azonban jól jön majd nyugdíj-kiegészítésül. Ha már a családunk 1919-ben, egy Erdőhegy nevű erdélyi faluban nem szedte meg magát.