Sokáig azt hittem, hogy majd’ minden apróhirdetést Érden adtak föl. Azt olvastam ugyanis az újságokban és a falragaszokon, hogy „ÉRD.:”, és utána egy mobilszám következett. Amikor magánügyből kifolyólag Érdre költöztem, egy baráti házaspár két jellemző mozzanatról világosított fel. Az egyik az volt, hogy a nagybetűs rövidítés voltaképpen érdeklődést jelent. A másik pedig az, hogy Európa legnagyobb faluját választottam. A Budapest közeli, 66 ezres alvóvárosban most zűr van.

Néhány nem éppen jóindulatú cikkből azt tudhattuk meg, hogy az újdonsült polgármester négy hónap után mutatta ki a foga fehérjét. Ebből annyi igaz, hogy az alkalmilag együttműködő ellenzéket képviselő Csőzik László föltett egy bejegyzést a közösségi üzenőfalára. Legsúlyosabb mondata ez: „Sárban, porban járunk, miközben évi félmilliárd forint ment látványsportra közpénzből. (Facebook.com, 2020.02.15.) Az első osztályú kézilabda csapatra utalt, amely a hazai bajnokság élmezőnybe tartozik. Csupán a világválogatottakkal teletűzdelt Győr, a magyar válogatott zömét alkotó FTC és a siófoki együttes előzi meg.

A nemrégiben megválasztott polgármester belenézett a klubpapírokba, és „kétmilliós” havi fizetéseket fedezett föl. S mert a keretben sok a nem érdi játékos, lokálpatrióta hevülettel fejtegette, hogy a helybéliek adójából inkább az érdi tizenéveseket pénzelné. Akik most támadják, megszorítást emlegetnek, a baloldali politikusok „kedvenc” módszerét. Igen ám, de nemcsak a jelenlegi városgazdának okozott gondot a milliárdos adósságot maga előtt görgető egyesület. A korábbi, egyébként fideszes polgármestert is zavarta a poros utak és a közpénzből kistafírozott csapat között feszülő ellentmondás.

Mások szerint abban, hogy körülbelül másfél éve áll a bál a kézilabda körül, a helyi Fideszen belüli feszültségek is közrejátszottak. E mozzanatok azonban túl zavarosak ahhoz, hogy érdemben foglalkoztassanak. A lényeg amúgy is a számokban van. Ha pontosak az információim, az ország-világból összevásárolt kézilabdás lányok 2018-ban az önkormányzatnak 358 millió forintjába kerültek, tavaly 400 milliójába, az idén pedig a sportvezetők 700 millió forintot kértek. Már ritkán járok az érdi sportcsarnokba, ám érdeklődésemből telik annyira, hogy megnézem mérkőzéseiket a tévében.

Sajnálatos volna, ha a kényszerhelyzet egy szerethető csapat megszűnésével járna. De nyilvánvaló, hogy a jelenlegi polgármester se mehetett el szó nélkül a közpénz nehezen elfogadható „hasznosítása” mellett.