Az Index kiemeli a digitális temetőből azokat a cikkeket, amelyeket utólag is fontosnak tart. Ma reggel így csodálkoztam rá Örkény István a családi gyógyszertárat adta Sztálin születésnapjára című írásra. Eredetileg napra pontosan egy éve jelent meg, de elkerülte a figyelmem. Ha nem kerülte volna el, néhány hete másként írtam volna meg azt az esszét, amely az ujiras.hu digitális folyóiratban látott napvilágot. Kolozsi Ádám, a cikk szerzője Magos Gergely kutatásai alapján foglalt össze egy immár hét évtizedes történetet.

A főváros pesti részén, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződősénél található ma is egy patika. Ennek volt a tulajdonosa Örkény István. Valójában persze az apja irányította, de a kora miatt - Ö. Hugó akkoriban töltötte be a hetvenet - átíratta a fiára. Akivel két egyetemet is elvégeztetett, a gyógyszerészeti kart és a vegyészmérnökit, hogy egyszer majd átvehesse a patikahálózatot, amelynek ékköve a Csillag volt. Ezt ajánlotta fel Örkény István 1949. december 5-én a magyar államnak, Sztálin 70. születésnapja alkalmából (amely egyébként egy évvel korábban volt). Ami érdekessé teszi számomra a cikkét, az a Sztálin-motívum.

Valószínűleg a születésnapi felajánlás hozta meg Örkénynek a levelet, amelyben meghívták a Dunapentelén épülő Sztálinváros Sztálinról elnevezett vasművébe. Egy íróküldöttség tagjaként álldogált, és hallgatta a párttitkárt, aki épp azt ecsetelte, hogy a felépítendő kohóban hamarosan acél fog folyni. A vendéglátó szeme azonban megakadt egy ismerős arcán. Folytatta ugyan a dicshimnuszt, de amikor a látogatás befejezéséhez közeledett, odament Örkényhez, és megkérdezte tőle, vajon honnan ismerheti. Amikor megtudta a nevét, elmesélte neki, hogy a harmincas évek végén segédként a Csillag-patikában dolgozott. Majd átkarolta az író vállát, és a fülébe súgta: „Lófasz fog itt folyni, nem acél.”

Miskolczi Miklós író, Dunaújváros krónikása összegyűjtötte az ilyen és ehhez hasonló történeteket. A Kacagtató Sztálin-városi anekdoták című könyve 2013-ben jelent meg, és a Mi fog itt folyni? című szösszenetben két ponton változtatott. Az íróküldöttséget nem a párttitkár, hanem a főmérnök kísérte, aki néhány órával később, a Béke téri Késdobálóban összefutott Örkény Istvánnal. Két rum között kiderült, hogy a Csillag-patikából ismerik egymást. Ekkor árulta el neki bizalmasan azt, amit az imént idéztem, de kulturáltságból kifolyólag most már nem ismételnék meg.