Az október 13-án megválasztott ellenzéki polgármesterek között két újságíró is van. Matkovich Ilona váci és Pikó András józsefvárosi elöljáró közül az előbbi egyelőre a városával van elfoglalva, az utóbbi egyre inkább a Józsefváros című lappal. Tegnap például sajtótájékoztatót tartott, és a kérdésre, vajon elismeri-e, hogy az önkormányzati újság váltás utáni első száma nem volt kiegyensúlyozott, ezt válaszolta: „El.” Amit tehát a régi lap gyakorlatában kifogásolt, az jellemző az új lap első számára is. Ugyanaz pepitában: túlteng a polgármester képe és neve.

Tegnap azt is kifejtette azonban, hogy az önkormányzati újság a polgármestertől és a mögötte álló kabinettől függetlenül működik. Ha a főszerkesztő elszúrja az arányokat, akkor ezért a politikai felelősséget a polgármester viseli. Ez akár vezérfonal is lehetne az újdonsült polgármesterek számára. Létkérdés, hogy kit választanak főszerkesztőnek. Józsefvárosban egyébként az új lapcsináló kényszerhelyzetben volt, mert az új polgármester túltengését ellensúlyozta volna, ha az ellenzékbe szorult Fidesz-frakció vezetője nem húzza-halasztja a vele készítendő interjút.

Baján az új polgármester megtartotta a régi főszerkesztőt, aki azt kérdezte tőle, milyen e-mail címre küldje a kéziratokat. Nyirati Klára elhárította a cenzúra lehetőségét, ezért a régi főszerkesztő az önkormányzati lap új első számában nem fukarkodott a fényképével és a nevének említésével. Ugyanaz pepitában: változatlanul hiánycikk a kiegyensúlyozottság. Márpedig ha az új és a régi főszerkesztő egyaránt favorizálja az újdonsült polgármestert, akkor nem föltétlenül az új városgazda hiúságával magyarázható a túltengés. Vajon miért érzik úgy az önkormányzati sajtóban dolgozó újságírók, hogy imázst kell teremteniük a helyi nyilvánosság első számú kedvezményezettjének?

Némi mentséget találok a jelenségre. Mi van, ha a városházi ellenzékbe szorult kormánypárti képviselők nemcsak húzzák-halasztják a velük készítendő interjúkat, hanem bojkottálják is az újságot? Elvégre a kormányzat anyagi segítségével alapíthatnak egy másik médiumot, vagy/és a KESMA nevű kormánypárti alapítvány gondozásában lévő megyei napilapba csoportosíthatják át az információikat és a véleményüket. A jelek arra utalnak, hogy nemcsak ügyetlen főszerkesztők kóstolgatják az országos ellenzék holdudvarába került önkormányzati sajtót, hanem ügyes kormánypárti képviselők is távol tartják magukat tőle.