Tavaly nyáron egy hétig vendégeskedtem a Civil Rádióban. Nyikorgott a szék, a hangszigetelt stúdió falából kilógott a tömítő anyag - a hazai médiáról beszélgettünk a műsorvezetővel. Olyan kép tárult elém, amelyet megszoktam a kormány által nem stafírozott szerkesztőségekben. Találkozásainkat a jóllakáshoz kevés, éhenhaláshoz sok pénzből élő újságírók hangulata lengte körül.

Most, az önkormányzati választás után derült ki, hogy a médiahatóság megszüntette a Civil Rádió frekvenciáját. Az is, hogy az arcának, Fiala Jánosnak a szerződéseit a fővárosi kerületek újdonsült (ellenzéki) polgármesterei megszüntették. Bár a két döntésnek nincs köze egymáshoz, de a kialakult helyzetet akkor is érdemes értelmezni. A fővárosban és vonzáskörzetében hallható rádiónak úgy fellegzett be, hogy már Fiala hozzájárulásából sem pótolhatja a státuszban lévők nyomorúságos fizetését, a tömítő anyagot a stúdió hangszigetelt falában és a csálé széklábat.

A közismert riporter „image-építés” címén kötött szerződést politikusokkal. Hetenként egyszer beszélgetett velük, és a négyszer negyedóráért bruttó 270 ezer forintot utaltak a számlájára. Ha minden hétköznapra jutott fizető interjúalany, havonta 1 millió 620 ezer forint szedett össze, ennek nettó részéből adott át valamicskét a Civil Rádiónak. Az nem világlott ki a vele foglalkozó újságcikkekből, vajon Karácson Gergely zuglói polgármester, Navracsics Tibor uniós biztos, Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, Gyurcsány Ferenc DK-politikus és néhány kerületi polgármester saját zsebből fizetett-é neki vagy áfával pántlikázott közpénzből. Egyelőre az sem tudható, hogy akik rendszeresen beszélgettek Fialával, valamennyien szerződéses viszonyban voltak-e vele.

Elég sok interjút hallottam a Kelj fel Jancsi! című műsorban ahhoz, hogy zavarjon: az ökumenikus műsorvezető szerződésben kötelezte magát, miszerint „kizárólag előre egyeztetett kérdéseket” tesz föl. Körmondatos modorából azonban telt arra, hogy majd’ mindent megkérdezett, amit érdemes volt firtatni. S ha csakugyan csurgatott a Civil Rádiónak, körülbelül annyit keresett, mint egy mezei országgyűlési képviselő. A parlamentben 199 honatya és honanya ül, gondolatban hozzájuk csapom Fiala Jánost is. Elvégre az interpellációk úgy hangozhatnak el, ha a hatalom döntéseire kíváncsi képviselők előzetesen fogalmazzák meg a kérdéseiket. Az már rajtuk múlik, hogy amit papírra vetettek, azt élő szóban hogyan bontják ki.