Nevetséges volna, ha kormánypárti politikusok azt állítanák, hogy az ellenzék bizonyos pártjai azért szerepeltek jól az uniós választáson, mert melléjük állt a média jelentékeny része. Pedig ezzel kísérletezett a parlamenti Fidesz-képviselőcsoport vezetője a szavazás másnapján. Szerinte „A Népszava, az RTL, az ATV, az Index, a HVG, a 24.hu mind az ellenzék szekerét tolják.” (Idézet a Népszava mai számában megjelent országgyűlési tudósításból.)

A Fideszből nem szokás kibeszélni, és Kocsis Máté csupán megismételte a miniszterelnök-pártelnök szavait. Néhány napja Orbán Viktor interjút adott a Bild című német lapnak, és arról beszélt, hogy „A legnagyobb kereskedelmi tévéadó, az RTL, a legnagyobb hírcsatorna, az ATV, a legnagyobb napilap, a Népszava és a legnagyobb bulvárújság, a Blikk az ellenzéket támogatja.” Ezt is hozzáfűzte: „Most folyton ellenszélben haladok.” Ekkor esett le a tantusz, hogy február elején miért volt oly nagy a botrány Dr. Varga István körül. A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke azt fejtegette egy békéscsabai tévéstúdióban, hogy „Ebben a pillanatban ennek az oldalnak nincs komoly sajtója.” Meg azt is, hogy „Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok.”

Huszonnégy órán belül megváltak tőle, és akkor azt hittem, hogy azért, mert túlértékelte a másik oldal sajtóját. Most értettem meg, nem az volt vele a baj, hogy lekezelte, lenézte a kormánypárti sajtót, hanem hogy kifecsegte azt, amit egymás közt mondogatnak a kormánypárti politikusok. Orbánék számára magától értetődő, hogy fényezik őket a KESMA 476 médiumában. Őket az zavarja, ha akadnak még olyan szerkesztőségek, amelyek kritikusan értelmezik a kormányzat tevékenységét. Maga a miniszterelnök például arról panaszkodott, hogy egyszerre négy hetilap is foglalkozott vele, és nem éppen dicsérőleg.

Vagyis a kormánypárti politikusok emlegette ellenzéki túlsúly a médiában nem mennyiségi, hanem minőségi. Mindazonáltal az okfejtésben van egy mozzanat, amely nem felel meg a valóságnak. Érdemes megnézni, vajon két nappal az uniós választás után az „ellenzék szekerét toló”, az „ellenzéket támogató” médiumok miket írtak, mondtak az ellenzéki pártok némelyikéről. Például a kritikán alul teljesítő MSZP-ről, LMP-ról. Nyilván különböző mértékben, de kritikus szemléletüket egyaránt érvényesítették az ellenzéki pártokkal szemben is, ha rászolgáltak a bírálatra. Úgy viselkedtek tehát, mint a normális sajtó.