Bedarálhatják a megyei napilapokat is címmel figyelemre méltó cikk jelent meg a Népszava mai számában. A megírásában bizonyára közreműködött Doros Judit, Ungár Tamás és Vas András, a belpolitikai rovatot vezető Boda András pedig szintén dolgozott vidéki tudósítóként. A régi kollégáikat bármikor megszólíthatják, feltéve, ha a nyilvánosságnak nem adják ki a nevüket. Legfontosabb megállapításuk, hogy a megyei napilapok központosítása nem fejeződött be.

Állítólag a KESMA rövidítésű nonprofit alapítvány, amelyhez pillanatnyilag tartoznak, megszüntetné a főszerkesztői funkciókat, és a szerkesztőségvezető csak összehangolná a helyi tudósítók munkáját. A többi a budapesti redakció dolga volna. A megyei lapoknál dolgozó újságírók veszélyérzete korántsem indokolatlan. Kormányzati szempontból hatékonyabbá, gazdaságosságiból olcsóbbá lehetne tenni az újságjaikat, mindazonáltal az a benyomásom, hogy akik vezetik a központi szerkesztőséget, a megyei lapokat eddig sem ész nélkül állították a kormány szolgálatába.

Képesek volnának megértetni a politikai döntéshozókkal, hogy a központosítás folytatása felérne az öngyilkossággal. Úgy vették át a megyei sajtót, hogy szakítottak a külföldi tulajdonosok gyakorlatával, akik elhanyagolták a tudósítói hálózatot. Pénzt kértek (és kaptak) a hálózat újjászervezésére, és miközben a korábbinál több hírt közöltek az elhanyagolt falvakról, eljuttatták a kormány üzeneteit a legeldugottabb településre is. Az elképzelés bevált, a falvak Fideszre szavazó népe révén szerzett tavaly az Orbán-kormány kétharmadot az országgyűlésben.

Úgy látom a helyzetet, hogy az egységesen 16 oldalnyi megyei lapokból négyoldalnyi a központi anyag. Teljes egészében a második oldal, egyoldalnyi a politikai hirdetés, a maradék két kolumna pedig részletekben szürkíti az amúgy helyi hírekkel kecsegtető újságokat. A fővárosi szakemberek eddig tartották magukat a külföldi tulajdonosoktól örökölt családi jelleghez. Ahhoz, hogy a helyi cikkek és a hét majd’ minden napjára jutó mellékletek segítségével elégíthető ki a családtagok érdeklődése is. Ezzel magyarázható, hogy a megyei sajtó példányszáma sokkal kevesebbel csökkent, mint az országos napilapokéi, amelyek a politikai tömbösödés útját választották.

Ha a további központosítás révén a 18 megyei napilap átlépne ama újságkategóriába, amelyet a másik oldal hívei már nem olvasnak, akkor felgyorsulna a megyei sajtó ma még elviselhető példányszám-csökkenése.