A 168 Óra legutóbbi számában figyelemre méltó interjú jelent meg Kende Péterrel. Ezen a néven ketten tűntek föl a szellemi életben. A fiatalabbik védőügyvéd, aki könyvet írt például Orbán Viktorról. Az idősebbik történész-szociológus, aki 1956-ban emigrált Franciaországba. Néhány éve felváltva tartózkodik Párizsban és Budapesten. Többször láttam Újlipótváros legjobb húsboltjában, ahol bevásárolt. Az interjúban szóba hozott egy látszólag közismert mondatot: „Gyurcsány égbekiáltó hibát követett el, amikor azt mondta, hazudtunk reggel, éjjel meg este, ilyet mondani, ehhez képesség kell!”

Ama bizonyos mondat így hangzott 2006. május 26-án, a balatonőszödi kormányüdülőben: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Azóta boldog-boldogtalan Gyurcsány Ferencnek tulajdonítja, olykor az a benyomásom, hogy még ő is, noha a kétségkívül képességes Örkény Istvántól származik. A neves író 1956 őszén, a Parlamentbe költözött Szabad Kossuth Rádió felkérésére vetette papírra, és egy bemondó imigyen olvasta fel október 30-én: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.”

Az akkoriban nagy visszhangot keltő jegyzet értelmezői között akadnak olyanok, akik Örkény önkritikáját vélik benne fölfedezni. Talán nem is ok nélkül, mert a szovjet hadifogságból hazatért író a Rákosi-rendszer hívéül szegődött, és elég rossz könyveket jelentetett meg. Sztálin halála után azonban kiábrándult a rendszerből, e szellemi változás terméke a rádiójegyzet, amely túlmutat az önkritikán. A szerző lesújtó kritikával illette a propaganda eszközzé silányult Magyar Rádiót, a hazugság intézményét.

Bizonyára lesznek kommentelők, akik e néhány sor után plágiummal vádolják Gyurcsány Ferencet. Csakhogy a szállóigék szerzői joga bizonytalan. A legütősebb mondatoknak fejlődéstörténetük van. Valaki kimondta őket, aztán szájról szájra szállnak, mindenki formál rajtuk valamicskét, majd kikötnek egy közismert személyiségnél. Például a szocialista parlamenti frakció ülésére készülő Gyurcsánynál. A mondatot Örkénytől függetlenül aligha találhatta volna ki, de ha használta, akkor a látszólagos rögtönzés csomópontjának szánta.

Miközben szállóige-ügyben méltányosabb volnék hozzá, azt azért firtatom, vajon miért éppen Örkény István megjegyzését idézte az őszödi beszédben.