Kunhalmi Ágnes nemrégiben azt találta mondani, hogy az Európai Unió tizenöt évre tekinthet vissza. Nyilván arra akart utalni, hogy másfél évtizede léptünk be az Unióba. Elszólásával tegnap este szembesítette az ATV-beli Egyenes beszéd műsorvezetője, mire a szocialista politikus kifejtette: „Minden szóbotlásba beleköt a Fidesz.”

Gondolom, az elszólási jelenséggel magyarázható, hogy a kormánypárt parlamenti frakcióvezetője, Kocsis Máté ezzel traktálta egy lakossági fórum résztvevőit: „A HVG, az Index és a 444 igyekszik politikát csinálni. Mi őket tekinthetjük politikai ellenfélnek, nem Kunhalmi Ágnest.” (Index.hu, 2019.05.03.) Azóta többen is pedzegették a nyilvánosság fórumain, vajon a Fidesz-politikus elismerően szólt-e az újságírókról, vagy előkészítette a kormányzat támadását a média ellen. Csaknem húsz évig éltem a Józsefvárosban, ahol soha nem hatott olyan rossznak az önkormányzati újság, mint 2010 és ’14 között, amikor ő volt a polgármester. Kiszorította belőle az ellenzéket, nyakra-főre nyilatkozott, és rengeteg fényképet közöltek róla.

Nincsenek illúzióim a nyilvánosságszemléletéről. Minapi megjegyzése azt sejteti, hogy az ellenzéki politikusok kipipálva, jó pénzért érzik rosszul magukat a parlamentben, az a fránya nyilvánosság viszont még tartja a hadállásait. A kormányzat hiába szorította vissza, zárta buborékokba a kritikus véleményeket, a szerkesztőségek színvonalasan dolgoznak, az állami pénzből kistafírozott kormánypárti médiumok pedig csak vonalasan. A frakcióvezető okfejtésében azért van logika, mert ama országokban, amelyekben a hatalmi ágak megosztását sikerül kiküszöbölni, a nyilvánosság eszközrendszerének nevezhető média sajátos szerepet tölt be.

Ha a végrehajtó hatalom (a kormányzat) maga alá gyűri a törvényhozást (a parlamentet) és az igazságszolgáltatást (az ügyészséget és nálunk egyre inkább a bíróságot is), akkor a kormány ellenőrzését a másik két hatalmi ág helyett óhatatlanul a média veszi át. E helyzetet mi, újságírók hajlamosak vagyunk felértékelni, mondván, hogy a média lett a negyedik hatalmi ág. Ez azonban nem igaz. Csupán helyettesítünk, és szerepünk addig tart, amíg ismét szétválnak a hatalmi ágak, hogy helyre állhasson a polgári demokrácia.

Kocsis Máté megnyilvánulása arról árulkodik, hogy a hatalmat gyakorlók megjelölték a Magyar Tudományos Akadémia után következő ellenfelet. Ezt azért nem kéne elismerésnek tekinteni, mert ő inkább áldozatot lát az újságírókban.