Baló György utóéletében sajátos helyet foglal el Korbely György írása. Az Alföldi blog szerzője orosházi, és a számítástechnikával dúsított sajtó nézőpontjából értelmezte a tévés újságíró jelentékeny életművét. Nem csoda, ha kulturált kommentelőkre talált az Index digitális felületén. Közülük midnightcoder2 hozzászólása keltette föl a figyelmem. Médianaplós bejegyzéseimhez is gyakran szól hozzá, és bár más szemszögből látja a világot, sosem lépett túl a kulturáltság keretein. Gondolatain akkor is érdemes eltűnődni, ha vitára késztetnek.

Most ezt írta: „A baloldal a privatizélésből befolyt pénzből lényegében az egész írott sajtót felvásárolta. Most Orbánék tették ugyanezt, de volt kitől tanulniuk az irányított sajtószabadságot.” Igen ám, csakhogy a baloldal nem vásárolta fel a sajtót, hanem eladta. Külföldi, leginkább német befektetőknek, akik például a megyei sajtóért pénzt adtak az MSZP-nek. A szocialisták akkori pénztárnoka szerint 900 millió forintot, ami 1990-ben nagy pénz volt. Fabriczki András azt is elmondta egy interjúban, amelyet volt szerencsém elkészíteni vele, hogy eme összegre azért volt szükség, mert az MSZP rengeteg ingatlant örökölt az MSZMP-től, de nem volt miből utalni a pártirodák rezsijét és a pártalkalmazottak fizetését.

 Azt már én fűzöm hozzá, hogy a 900 milliót négy részre osztotta. Az infrastruktúra  napi működtetésén kívül kistafírozta belőle a Szabad Sajtó Alapítványt, amelyet azért hozott létre, hogy a szintén német befektetőnek eladott Népszabadság tulajdonjogából annyi százalékot tarthasson meg, amennyiből befolyásolhatta az újság vonalvezetését. Megteremtette a József Attila Alapítványt is, amely elméleti hátteret kölcsönzött neki. A maradékot pedig berakta a bankba, és a kamatokkal tetézett összegből finanszírozta az 1994-es választási kampányt.

Így se sokkal szebb a történet. Annyi mégis kirajzolódik belőle, hogy a Fidesz nem a rendszerváltás utáni baloldaltól tanulta az irányított sajtószabadságot. Inkább a rendszerváltás előttitől. Ama bizonyos Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány ugyanis, amely nemrégiben 476 szerkesztőséget egyesített, kísértetiesen emlékeztet a Hírlapkiadó Vállalatra. Utóbbinak az volt a feladata, hogy az 1,2 millió példányban megjelenő 19 megyei napilap nyereségéből működtesse az állampárt központi napilapját, a Népszabadságot. Most ugyanezt a szerepet a Magyar Időkből átfazonírozott Magyar Nemzet tölti be..