Médianapló

Médianapló - A digitális könyvégetés mivel magyarázható?

2019. március 13. 06:29 - Zöldi László

Fontos cikk jelent meg az Átlátszó nevű portálon. Papp László Tamás tekintette át a világhálóról eltűnt archívumok helyzetét. Kiinduló pontja a Népszabadság Online kálváriája volt, a napilap bezárása után ugyanis hozzáférhetetlenné vált a világhálós szövegtár. A jelenséget a könyvégetéshez hasonlította a cikkíró.

A hatalom számára kényelmetlen kiadványok nyilvános megsemmisítésének nálunk is hagyománya van. 1944. június 16-án Kolosváry-Borcsa Mihály, a médiaügyekért felelős államtitkár kifejtette: „Vállaltam a könyvégetés annyiszor elítélt és barbárnak minősített szerepét, mert ezt az irodalmat ki kell tépni a szellemi életből.” 22 vagonnyi iromány, 250 szerző 447627 darab kötete semmisült meg a zúzdában. Most még nem tartunk itt, bár a cikkíró magyarázatot kért a NOL-archívum sorsáról. A Mediaworks vezérigazgatója, Liszkay Gábor azt felelte neki, hogy 2016. október 8-án még nem volt köze a Népszabadsághoz, ő csak október 25-én került birtokon belülre, az újságíró forduljon érdemi válaszért Heinrich Pecina osztrák sajtóbefektetőhöz, az akkori tulajdonoshoz: „Ezt az eljárást magam is digitális könyvégetésnek tartom” - írta.

Papp László Tamás több példát is említett az online szövegtárak áldatlan helyzetére. A Lánchíd Rádióét, a Vs.hu-ét, a Zoom.hu-ét, a Hirszerző.hu-ét és a Stop.hu-ét. Az utóbbi két archívum gondozását nem vállalta a HVG, illetve a Hírklikk.hu, egyik sem tartozik a kormány befolyási övezetébe. A „digitális könyvégetésnek” lehetséges ugyan politikai motivációja is, a jelenség azonban túllép az ideológiai tisztogatáson. A cikkíró utánanézett a részleteknek, és kiderült, hogy ahány portál, annyi rendszergazda. Majd’ mindegyik alapos munkát végzett, csak éppen a technikai megoldások sokfélesége és az új tulajdonos (utód) szűkmarkúsága szinte lehetetlenné teszi a gazdátlan szövegtárak kezelését, hozzáférhetőségét.

2005-től 2011-ig magam is szerkesztettem egy diákportált, amelynek archívumát még évekig használtuk. Aztán jött egy új rendszergazda, aki úgy megreformálta a szövegtárat, hogy azóta hozzáférhetetlen. Még szerencse, hogy a számítógépem merevlemezén föllelhető a tizenvalahány ezer cikk szövege. Kár, hogy ezt kevesen tudják. A digitális archívumok rendezetlen helyzete tehát nem föltétlenül magyarázható az Orbán-rendszer gyakorlatával. Annyit mégis hozzáfűznék a „digitális könyvégetés” létező jelenségéhez, hogy Kolosváry-Borcsa Mihályt 1946-ban háborús bűnösként ítélték el, és kivégezték.     

1 komment
süti beállítások módosítása