A tegnapi bejegyzés alatti vitában az egyik hozzászóló figyelmünkbe ajánlott egy linket. A Magyar Nemzet online kiadásából emelte át azt a kijelentést, hogy a Fidesz Európa-parlamenti képviselőjét szándékosan értették félre az ellenzéki sajtóban. Mert Bocskor Andrea „Vitapartnerei nem vették figyelembe, hogy a kormányt bíráló média 69 százalékos fölénye nem az orgánumok darabszámára, hanem az elérésére vonatkozik.”

Ismét csodálkozom azon, hogy a politikus hölgy Brüsszelben 69 százalékról beszélt. A kormányzatot sajtó-összefoglalókkal ellátó Médianézők Kft ugyanis a kormánykritikus orgánumok 67 százalékos fölényét mutatta ki, ráadásul bőven ellátott bennünket példányszámokkal. Ezúttal már nem térnék ki a tévékre, a rádiókra és az online sajtóra, a példa kedvéért maradnék a papír alapúnál. Az értékelés szerint a kormánybarát lapok 991207 nettó példányban láttak napvilágot 2018 harmadik negyedévében, a kormánykritikus újságok pedig 378745-ben. Fel is sorolta a két ellentétes oldalhoz köthető szerkesztőségeket.

A kormánybarát csoportba helyezte a Magyar Hírlapot, a Demokratát, a 19 vidéki napilapot, a Lokált, a Blikket és a Ripostot. A Magyar Időket és a Figyelőt nem említette, de szintén oda sorolhatóak. S bár nem mindegyik auditáltatta magát (nem adta közre a kinyomtatott példányok számát), nálam 740 ezer értékesített példányuk jött ki. A másik oldalhoz sorolt lapoknál (Népszava, 168 Óra, HVG, Magyar Narancs, Élet és Irodalom) 100 ezer. Ha e két példányszámot beszorozzuk 3,6-del, és ezzel elismerjük, hogy körülbelül ennyi ember lapozgat egy-egy újságpéldányt, akkor a kormánypárti oldalon 2664000 olvasó jön ki, az ellenzéki oldalon pedig csaknem 400 ezer. Kormánybaráti 85 százalék aránylik tehát a kormánykritikus 15-höz.

Vajon hogyan jött ki ebből az értékelésben olvasható 72:28? Úgy például, hogy a szerzők 250 ezer plusz értékesített példányt találtak a kormánybarát sajtóban. S ami még érdekesebb, a másik oldalon 270 ezerrel többet a meglévőnél. Van azonban egy másik lehetőség is. Ha a kormánykritikus oldal 100 ezer eladott példányát beszorozzuk az olvasottságot jelző 3,6-tal, akkor épp az értékelésben feltüntetett 378 ezer „példány” jön ki. Vagyis nem föltétlenül a tamáskodók keverték össze a példányszámot a hozzáférők számával. Márpedig ha így áll a helyzet, akkor mennyire lehet komolyan venni a „gyorselemzésnek” elkeresztelt értékelést?