Bangóné és Kunhalmi honanyák tegnap eltulajdonították a show-t az ellenzék elől. Kiálltak a képviselői irodaház folyosójára, keblükhöz ölelték a két példányban kinyomtatott papírlapot, hogy ország-világ elé tárhassák, mennyire elégedetlenek Kövér házelnök úr garázdálkodásával. A sminkjük hibátlan volt, a szövegük nem annyira. Csupán a történeti hűség kedvéért rögzítem, hogy ezt firtatták az A/4-es formátumú lapon: „Képviselőkbe folytani a szót illendő?” A digitális teret elöntötte a kommentáradat. Tízezrek köszörülték rajtuk a nyelvüket.

Különösen az ellenzék szavazói voltak elemükben. Minden csalódottságukat, kiábrándultságukat beleírták a hozzászólásaikba. Megértem az indulatukat, mégis méltatlannak érzem a hangvételüket. A pontos j és az ly jelensége ugyanis anyanyelvünk logikátlan jelensége. Az a benyomásom, hogy akik most támadták a két ellenzéki politikust, maguk sem volnának képesek hibátlanul kitölteni a világhálón terjengő helyesírási tesztet. Ebből a szempontból nincs nagy különbség a két honanya és az őket pellengérre állító kommentelők között. A különbség leginkább abban érhető tetten, hogy nekünk, nem parlamenti képviselőknek nincs apparátusunk a nyilvánosságnak szánt üzenetek ellenőrzésére.

Ők ketten úgy álltak a nyilvánosság elé, hogy jóváhagyólag ácsorgott mellettük Harangozó Tamás az MSZP és Varju László a DK képviseletében. Arcukon nem az látszott, hogy tisztában lettek volna a kinyomtatott szövegben rejlő humorforrással. A másik oldalon, a központosított kormánypártokban szintén akadnak politikusok, akik nem tanulták meg a két jé közti különbséget. De náluk aligha fordulhat elő ilyen botlás, mert minden megnyilvánulásukat egyeztetni kell egy kommunikációs szakemberekből összeállított testülettel. Az ellenzéki pártok nem honosították meg a kaszárnyafegyelmet, de még az ő erőforrásaikból is telne arra, hogy legalább azokat ellenőrizzék, akik számtalanszor bizonyították alkalmatlanságukat a nyilvános szereplésre.

Azt nem kérdezhetjük, vajon Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes mit keres a magyar parlamentben. Elvégre a demokrácia egyik veszélye, hogy bárkiből lehet országgyűlési képviselő. Mindazonáltal a szocialista képviselőcsoport legkevésbé felkészült - és ahogy elnézem, legkevésbé felkészített - tagjai folyamatosan „termelik” a kínos ügyeket. Annyi kis hibával beszélik az anyanyelvünket, hogy rászorulnának a belső ellenőrzésre. Tegnap kiderült, hogy nemcsak beszélik, hanem írják is.