Ha nekrológot írok, akkor a fejfa óhatatlanul belekerül a címbe. Barátaim figyelmeztettek, hogy nem minden elhunytnak dukál a kereszt alakú fejfa. Most azonban aligha tévedek, a Vs.hu nevű portál keresztény-nemzeti-konzervatív szellemiségűként távozott az élők sorából. Nem volt mindig az, kacskaringós történetével azonban nem untatom az olvasót. A lényeg amúgy is az, hogy a KESMA első áldozata.

Egyike volt ama szerkesztőségeknek, amelyek „önként” csatlakoztak a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz. Csakhogy a tulajdonos már kijelölt állami támogatásra alkalmas online szerkesztőségeket, és csak idő kérdése volt a profiltisztítás. Ami tegnap be is következett, az évek óta takaréklángon pislákoló lámpát határozott mozdulattal csavarták le. Sajnálom persze a munkatársakat, mert manapság nem könnyű újságírói munkát találni, de már hónapokkal ezelőtt levontam a tanulságot. A VS.hu oly kevés információval és véleménnyel kecsegtetett, hogy töröltem a számítógép képernyőjén kialakított menüsorból.

Digitális újságot olcsóbb alapítani, mint papírra nyomtatottat. A portál sorsa azon múlik, vajon lesz-é elég pénz a hír- és a véleményrészleg működtetésére. A jelenlegi online szerkesztőségek közül több is arra alapozta a létét, hogy kihagyja vagy az egyik, vagy a másik tevékenységi formát. S bár szurkolok a kollégáknak, a szakmai takarékoskodás nem hat életszerűnek. Elvileg nagy szükség volna például egy Független Hírügynökségre. Néhány napja, a vidéki sajtó lehetőségeiről tartott országos tanácskozáson leginkább abban értettek egyet a hozzászólók, hogy a kormánytól független médiumoknak jól jönne a Magyar Távirati Iroda alternatívája. Igen ám, de a FüHü elődjét épp az MTI tette tönkre. Állami apanázs fejében ingyenessé tette a szolgáltatásait, és ezzel kihúzta a szőnyeget a piaci alapon dolgozó hírügynökségek alól.

Most, az időközben felújított FüHü.hu olvasása közben érzékelhető, hogy elapadt a pénzforrás. A legtöbb munkatárs vette a sátorfáját, mert a tulajdonos elmaradt a fizetésükkel. Azóta három újságíró tartja a frontot, igyekszik hírügynökség és véleményfórum látszatát kelteni. Az egyik szerkeszt, a másik többnyire külpolitikai kommentárokat ír, a harmadik pedig déli kávéhoz illő eszmefuttatásokkal tölti ki a digitális teret. Emberfeletti teljesítményükért csoportos Pulitzer-emlékdíjat érdemelnének, amit azonban csinálnak, már csak utóvédharc. Vajon melyikük oltja majd el a takaréklángon pislákoló lámpát?