Holnap lesz a Hogyan szervezzük újjá a vidéki nyilvánosságot? című tanácskozás. Már most száznál többen jelentették be a részvételi szándékukat. A meghívót fogalmazók alternatív nyilvánosságról írnak. A latin szó a másikat jelenti, nyilvánvaló, hogy annak az ellenkezőjét kéne végiggondolni, amit a hatalmon lévők művelnek. Ők szűkítik a nyilvánosságot, a holnap tanácskozók bővíteni szeretnék. Kérdés persze, hogy amit alternatív nyilvánosságnak neveznek a szervezők, azt lehet-é ellenzékinek mondani?

A rendszerváltás előtti években az első (hivatalos) nyilvánosságban nem lehetett leírni azt a jelzőt, hogy ellenzéki. Helyette a kormányzati boszorkánykonyhában kitalálták: ha már az ellenzéki megnyilvánulások nem hallgathatók agyon, legyenek inkább alternatívok. A Magyar Távirati Iroda keretein belül megalapították az OS-t, az Országos Sajtószolgálatot, amelynek alternatív híreit elkülönítették az MTI-információktól. A holnapi tanácskozás szervezői akár ezt a címet is adhatták volna az összejövetelnek: A vidéki Magyarországon hogyan szervezzük újjá az ellenzéki nyilvánosságot? De vajon kik számítanak ellenzékinek a nyilvánosság képviselői közül?

Az a benyomásom, hogy nemcsak a baloldali és/vagy liberális értékrendű újságírók. Ama konzervatív és/vagy jobboldali értékrendű újságírók is, akik megunták, hogy az Orbán-kormány szisztematikusan korlátozza a nyilvánosságot. Ők talán még rosszabbul is jártak, mint a baloldali-liberális szerkesztőségekben dolgozók. Az utóbbiaknak csurran-cseppen az állami hirdetésekből, az engedetlen redakciókat azonban úgy megbüntette a hatalom, hogy attól koldulnak. Erről árulkodik a Magyar Nemzet, a Hír TV és a Heti Válasz sorsa, valamint a romjaikon megjelenő Magyar Hang és Válaszonline.hu megannyi nehézsége. Őket Orbánék árulóknak, sőt hazaárulóknak tekintik, a másik oldalon lévő újságírókat „csak” ellenségnek.

Ami pedig a vidéki nyilvánosságot illeti, amidőn a kormány bizalmi embereivel fölvásároltatta a megyei napilapokat, a szerkesztőségekből nem a Kádár-rendszerben is aktív újságírókat távolíttatta el (ők már nyugdíjban vannak). Inkább a középkorú újságírókat, akik cikkeikben, lapvezetési gyakorlatukban 2010 előtt is visszaverték a hatalmon lévők nyilvánosságkorlátozó intézkedéseit. Mert akkor is voltak ilyen elképzelések, amelyeket a második és a harmadik Orbán-kormány fejlesztett tökélyre. A negyedik csupán betetőzné a nyilvánosság szűkítését, ennek az ellenszerét kéne holnap végiggondolni.