Stanik István alapember. Ha valaki megírja az erdélyi magyar sajtó történetét, a vállalkozásainak külön fejezetet kell majd szentelnie. Tegnap egy szösszenetet írt föl a nyilvánosság üzenőfalára: a szemközti kávéházból okostelefonjával lefényképezte a Cafe Frei homlokzatát. Ez az a hely, ahová soha többé nem teszi be a lábát.

A hajdani tévériporter Frei Tamás kávézók hálózatát működteti, az egyik üzlet Nagyváradon található. István barátom beült, hogy tíz lejért (hétszáz forintért) igyon egy feketét, ám a pincérnő nem volt hajlandó magyarul fölvenni a rendelést. A történetet megírta a Facebook-ra, és a látszólag jelentéktelen ügyhöz több száz hozzászólás érkezett. Néhány nappal az Erdély sorsát eldöntő gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulója előtt a vitában felkavarodott minden, ami a magyar-román viszonyt megterheli. Leginkább az gondolkoztatott el, hogy egy román kommentelő az anyanyelvén szólt hozzá, de ahhoz, hogy kifejthesse a véleményét, tudnia kellett magyarul. Máskülönben mihez szólt volna hozzá? Magyar beszélgetőpartnerei pedig az anyanyelvén, románul tisztelték meg.

Itt meg is állnék az értelmezéssel. Nem firtatnám Frei Tamás tulajdonosi felelősségét, aki a magyar határtól tizenöt kilométernyire, hatvanezer magyar (és persze a kávéházi törzsvendég Ady Endre) városában olyan üzletvezetőt alkalmazott, aki nem követeli meg a munkatársaitól, hogy magyarul is vegyenek föl rendelést. Azt se feszegetném, hogy a váradi magyarok a Facebook-vita nyomán bojkottálni akarják a Cafe Freit. Más foglalkoztat. Tőlem százméternyire van a Cibere nevű, székely ételeket kínáló faloda. Onnan szerzem be kedvenc ásványvizemet, a másfél literes borszékit.

Nemcsak érzelmi okból (apám a múlt század negyvenes éveiben a borszéki Hangya-boltban dolgozott). Azért is, mert 210 forintba kerül, miközben a szomszédos kínai 250-et kér érte, a közeli Spar pedig 324-et. A flakon tökéletes, a kupakot erőfeszítés nélkül lehet lecsavarni, a „borvíz” íze pedig hazai. A cég azonban, amelyet a felirat szerint 1905-ben, még a magyar időkben alapítottak, Borsec-ként árulja kifogástalan tartalmú portékáját. A Keleti-Kárpátok hasadékaiból 2400 borvíz fakad. Több mint százéves hagyományával, ízével és korszerű csomagolásával a borszéki tarolhatná az itteni ásványvíz-piacot.

A jelek arra utalnak, hogy a cég jelenlegi tulajdonosai be vannak oltva az üzlet ellen. A világ minden kincséért sem írnának le egy magyar helységnevet.