A médiapolitikus Horn Gyuláról írott bejegyzésemnek van egy kibontatlan szála. Az MSZP tegnapelőtt megrendezett Horn-konferenciáján Tóth Csaba politológus megfogalmazta, hogy 1992/93-ban az MSZP kilépett a karanténból, és ebben szerinte jelentős szerepet játszott a pártelnök értelmiségi politikája. Erre szemtanú vagyok.
1992-ben már hónapok óta szerkesztettünk Jovánovics Miklóssal egy kétheti lapot. De hiába kelt el belőle 7800 példány, a megjelenés ritmusa nem kedvezett az anyagi biztonsággal kecsegtető előfizetésnek. Ekkoriban éltük meg a Demokratikus Charta kezdeteit, és Horn Gyula MSZP-elnök elmondta egy interjúban, hogy korrekt viszonyban van ugyan a Népszabadsággal és a Magyar Hírlappal, de nem tekintheti őket a magáénak. Szerinte „az értelmiség politikailag hadra fogható”, ezért beérné egy hetilappal is. Óbudáról átköltöztünk az Árpád-híd pesti bejáratához, a József Attila Színház mögé. A hajdani MSZMP üresen tátongó épületében mintegy tucatnyian ődöngtünk, örömünkre szolgált viszont, hogy mindannyian kaptunk egy-egy asztali számítógépet.
A Mérték első száma 1992. szeptember 6-án jelent meg. Cikket írt belé a kolozsvári Bálint Tibor, aztán Beke György, Bertha Bulcsu, Janikovszky Éva, Odze György, Szakonyi Károly, Vámos Miklós és Végh Antal. A főmunkatársak között pedig feltűnt Görgey Gábor, Hegedűs Géza és Sajdik Ferenc is. Lapcsináló főszerkesztő-helyettesként nem éreztem, hogy a szocialista politikusok beleszóltak volna az újság irányvonalába. Néhány hét múlva Jovánovics Miklós főszerkesztő mégis hozott egy Horn-interjút. Moldova György készítette, és szívtam a fogam, mert másfél újságoldalnyira sikeredett, noha kőbe véstük, hogy egynél terjedelmesebb írást nem közlünk.
Október 11-én látott napvilágot, és kiderült belőle, hogy Horn Gyula kacérkodik a lemondás gondolatával. Idegesítették az „útszéli” támadások, a parlamenti vitákra utalt. Majd bejelentette azt, aminek akkor még nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget: „Az ország koalíciós kormányzásra lesz ítélve.” A demokratikus baloldal hetilapja egyre ismertebbé vált, „Jován” azonban hozta a híreket, hogy veszekednek érte az MSZP platformjai. A purparlé odáig fajult, hogy elfogadtam egy ösztöndíjat a Svájcban élő magyar történésztől, Gosztonyi Pétertől. Már kint hallottam, hogy Horn Gyula megunta a platformok harcát, és megszüntette a Mértéket. Utolsó száma 1992. december 6-án jelent meg, béke soraira.
