Médianapló

Médianapló - Érdemes-é külön-külön nyilvánosságot teremteni?

2018. november 06. 10:03 - Zöldi László

Tegnapi bejegyzésem, Az MSZP miért tartja ridegen a hajdani elnökeit? szelet vetett, és vihart aratott. Éjféltől reggel nyolcig több mint 2500-an olvasták, ami körülbelül megfelel a napi átlagnak. (És hol van még a bejegyzést övező vita vége?) A szokásos egyetértő, ellenkező, kulturált vagy mocskolódó hozzászólások kavalkádjából kirajzolódik egy kérdés. Vajon mivel magyarázható, hogy Lendvai Ildikó és Kovács László volt pártelnökök kiszakadtak az MSZP döntéshozatalából, ezért intézményes lehetőségek híján maguknak teremtettek nyilvánosságot?

Azt hittem, hogy válaszoltam már, amidőn azt fejtegettem, hogy a nyolc szűk esztendőben (el)ismertségükkel akaratlanul is elszívták a megjelenés lehetőségeit a párt jelenlegi vezetőitől. Utólag már látom, hogy ebben van ugyan igazság, de azért bonyolultabb a helyzet. Az MSZP az elnökök pártja. A két veterán politikuson kívül van még a parlamenti frakció, melyben további három volt pártelnök üldögél. Mesterházy Attila, Tóbiás József és Molnár Gyula ismertségéből maradt annyi, hogy ők is elszívják a nyilvánosságot a jelenlegi elnöktől, Tóth Bertalantól. S ha hozzájuk vesszük Szanyi Tibort, a twitterezés koronázatlan királyát, valamint Molnár Zsoltot, akinek a szusszanásáról is hírt ad a budapesti pártszervezet portálja, akkor kiderül, hogy az MSZP médiagyakorlata a pártvezetők egyénileg megszervezett nyilvánosságából áll össze.

Az a benyomásom, hogy idestova három évtized alatt az MSZP-nek nem bontakozott ki érzékelhető médiapolitikája. Azt viszont nehéz eldönteni, hogy ez azért alakult-e így, mert markáns médiapolitika híján a pártvezetők egyéni nyilvánosságkezeléséből áll-e össze valamiféle szedett-vedett, ide-oda csúszkáló médiapolitika, vagy azért nincs a pártnak egységes médiapolitikája, mert az egyéni nyilvánosságteremtések megakadályozták a szerves médiaszemlélet kidolgozását. A folyamatból annyi látszik, hogy a mindenkori pártelnökségben a fiatalok egyike kapja a médiával való foglalkozást, mert a tapasztalataiból, felkészültségéből nem telik arra, hogy ellensúlyozza, ellenőrizze a „nagyok” kapcsolatteremtését a nyilvánosság fórumaival és képviselőivel.

Vajon az imént jellemzett nyilvánosságkezelések milyen szerepet játszanak az MSZP fokozatos eljelentéktelenedésében? Egyelőre nincs válaszom erre, de annyi már nyilvánvaló, hogy átgondolt, egységes médiapolitika nélkül esélye sincs a kilábalásra.

          

komment
süti beállítások módosítása