A médiahelyzet úgy hozta, hogy értelmezni próbáltam a címben szereplő műsorvezetők teljesítményét. Mindhármuk pályája megbicsaklott, talán nem teljesen függetlenül a nyilvánosságban tapasztalt kormányzati térhódítástól. S bár emberileg különbözőképpen viszonyulok hozzájuk, a bejegyzéseket leginkább a szakmai együttérzés motiválta.

A kommentek lehangoltak, mert néhány értelmes és elgondolkoztató hozzászólás kivételével a káröröm csendült ki belőlük: a gyűlölködés, a bárdolatlanság, az otrombaság. A kulturálatlansághoz azonban akkor is szokásjoguk van a kommentelőknek, ha például a közösségi üzenőfalamon olvasható hozzászólások tanúsága szerint érdemes óvatosan bánni a moderálással. Digitális ismeretségi körömbe csak azokat engedem be, akik névvel és portréfotóval fejtik ki az álláspontjukat. A nyilvánosság előtt is vállalják önmagukat, és ez eleve moderálja őket. Ezzel együtt tudomásul veszem, hogy a még nyilvánosabb fórumokon, például az Indexen szokás lett a névtelenség, és ami belőle következik: a személytelenségből fakadó személyeskedés. Egyetlen mozzanatot mégse lehet tudomásul venni.

Helga Beauty Salon ezt írta 2018. szeptember 24-én 15 óra 55 perckor és 36 másodperckor: „Kálmán Olga egy senki.” Igen ám, de a helyzet az, hogy a műsorvezetőt és két kollégáját az országgyűlési választás után aligha véletlenül kérték meg a távozásra. A kérdéseiket és az állításaikat pályafutásuk kezdete óta névvel vállalják. Valakik tehát, akiket most senkik minősítettek. Itt érkeztünk el az úgynevezett kommentirodalom legkényesebb pontjához, alapvető ellentmondásához.

Akik álnéven füstölgik ki magukból a családi, munkahelyi és közéleti gondjaikat, valakinek érzik magukat. Ismerik önmagukat, derék családapának, családanyának, hazafinak tartják magukat, talán nem is ok nélkül. Csakhogy a nyilvánosság fórumain álnévbe burkolóznak, ezért akik olvassák a hozzászólásukat, semmit sem tudnak róluk. A helyzet iróniája, hogy már egy másik kommentelő számára is senkinek számítanak. Alkalomadtán ugyanis olyasvalakin köszörülik a nyelvüket, aki a tevékenységével nevet szerzett magának a hazai nyilvánosságban.

Ezzel magyarázható, hogy a Veiszer Alindáról írott bejegyzést 10295-en olvasták el, a Kálmán Olgáról szólót 11108-an, a Bolgár Györgyről megfogalmazottat pedig 7670-en. Nem dicsekedni szeretnék persze, csupán azt firtatom: ha Helga Beauty Salon nyilvános teljesítményét értelmezném, vajon hányan olvasnák el a bejegyzést?