Az ellenzéknek megadta az alaphangot. Épp egy hete kezdte, az egyik fővárosi szállodában 2-300 DK-s előtt hirdette meg a nemzeti ellenállást. Másnap beszédet mondott három ellenzéki párt budai tüntetésén, ezer-kétezer ember előtt. Harmadnap, hétfőn a Parlament pesti épületében 200 közéleti személyiség előtt szedte ízekre a miniszterelnök napirend előtti felszólalását. Aznap este az ATV stúdiójában összefoglalta az általa elmondottakat, erről 300-400 ezer néző értesült.  

Kedden a pesti Alkotmány utca és a Kossuth tér kereszteződésében felállított színpadon szónokolt, szerinte mintegy ezren hallgatták meg. Szerdán ugyanitt állt a tüntetők elé, szerinte is jóval kevesebben voltak. Egyelőre le is fújta a fővárosi megmozdulásokat, és a stábjával együtt országos körútra indult. Szegeden tegnap szólt a város népéhez, a Délmagyarország című napilap szerint sajátos körülmények között. Mielőtt azonban értelmezném a jelzőt, hadd nevezzem figyelemre méltónak Gyurcsány Ferenc teljesítményét. Hat napon belül hétszer szólalt meg a nyilvánosság fórumain, ami országos csúcs az őszi szezonra készülődő ellenzéki politikusok között.

Minél inkább telt az idő, annál reszelősebb lett a hangja. Berekedésében sajátos körülmény játszott közre. A szállodai teremben mikroportot szereltek a szónoki zakó hajtókájára. Csakhogy a hangmérnök nem számított arra, hogy a hevesen gesztikuláló politikus jobbra-balra kifordul, és hol az egyik, hol a másik könyökével támaszkodik az állvány vízszintes felületére. Ilyenkor a képernyő előtt ülve alig hallottuk a hangját. Ettől persze még nem kellett volna berekednie. Ám kedden, az Alkotmány utca torkolatában úgy sikerült felállítani a hangosító berendezést, hogy a szónoktól jobbra és balra semmit sem lehetett hallani, ezért Gyurcsánynak ki kellett ereszteni a hangját. Másnapi szónoklatát nem hallottam, ezért csak feltételezhető, hogy a hangosítást végre sikerült megoldani.

A csütörtöki nap azért maradt ki Vadai Ágnes DK-alelnök szerint, mert legalább 24 órába telt, amíg a technikát áttelepítették a 170 kilométernyire lévő színhelyre. Vagy százszor látogattam meg a Szegeden lakó szüleimet, de az út nem tartott tovább másfél-két óránál, bár nem kellett technikát cipelni. A DK-stáb mindenesetre megérkezett, idézem a Délmagyarország tegnap esti tudósítását: „Aki megígérte, nem vitte el a hangosítást a Klauzál térre. A szónokok úgy döntöttek, hogy kiabálni fognak a körülbelül 300 érdeklődőnek.”