Reggeli olvasmányom, a Népszava korrekt módon foglalta össze a tegnap délutáni tüntetésen elhangzottakat. A Bem-téri főszónokok közül Tóth Bertalan jogász, az MSZP újdonsült elnöke a jogállam visszaállítását követelte. Gyurcsány Ferenc közgazdász, a Demokratikus Koalíció elnöke, volt miniszterelnök utcára hívta a választópolgárokat, hogy addig ne is menjenek haza, amíg az Orbán-kormány le nem mond. Karácsony Gergely szociológus, a Párbeszéd társelnöke, a demokratikus ellenzék egyik részének volt miniszterelnök-jelöltje pedig a haza visszavételéről beszélt.

Ami persze olyan tág fogalom, hogy az ellenzékiség bármilyen megnyilvánulása belefér. Szükség is van rá, mert a szónokok közül Iványi Gábor lelkipásztor méltányos egyházügyi törvényt kért a maga szelíd módján. Mellár Tamás közgazdász, független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd-frakció tagja azt szorgalmazta, hogy az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank ellenőrző testületeiben az ellenzék egyharmaddal képviseltethesse magát. A szintén független honatya, Hadházy Ákos állatorvos néhány napja kifejtette, hogy azért nem megy el a vasárnapi tüntetésre, mert aláírás-gyűjtési akcióval van elfoglalva, miszerint Magyarországnak csatlakoznia kéne az Európai Unió korrupcióellenes ügyészségéhez.

A nyilvánosság fórumain az is elhangzott, hogy a Fodor Gábor köré tömörülő Liberálisok a biztonság és emberség szempontjait részesítenék előnyben. A Momentum a külföldre szakadt fiatalok százezreit hívná haza, hogy a haza szebb fényre derüljön. Az ökopárt LMP a klímaváltozást és a vízhiányt orvosolná, a Jobbik a bérunióért szállna síkra. Az MSZP pedig nemcsak a jogállam visszaállításáért harcolna, hanem a magasabb bérekért, a jobb egészségügyért és a korszerűbb oktatásért is. Sőt, a szocialista Ujhelyi István a haza, szeretet és Európa jegyében szállna szembe Orbánékkal, Szanyi Tibor pedig az úgynevezett okosfalu-projekt Európa-parlamenti jelentéstevőjeként kezdeményezné a magyar falu korszerűsítését.

Az őszi politikai szezon kezdetén „mindössze” ennyi az ellenzék kínálata. Nekem hiányzik az egybehangoltság, legalább az egységes kommunikáció. Kár, hogy nálunk minden ellenzéki máshová helyezi a hangsúlyt. Kínosan vigyáznak arra, nehogy elképzelésüket bárki is összemoshassa a másikéval. A maguk pecsenyéjét sütögetik annak reményében, hogy a nép majd hozzájuk tódul csemegézni. Öt hónappal a választási vereség után igazán találhattak volna már egy közös tűzrácsot.