Tegnap nyomogattam a tévés műsorkereső gombjait. Soha nem tudom meg, hogy miről szólt az egyik sorozat epizódja, mert épp hirdetések tűntek föl a képernyőn. Egymás után kettőben is szerepelt a mint szócska.

Az egyikben gyógyszert hirdettek, és az ajánlott tablettáról, amelyet nem neveznék meg, mert akkor bejegyzésem „termék-megjelenítést” tartalmazna, azt írták a reklámozók, hogy „több, mint C-vitamin”. Utána gyönyörű szempillát láttam, amelyet egy kecses női kéz valamilyen fekete rudacskával pöndörített. Majd azt olvashattam, hogy „több mint…”, és a reklámozók nem szert vagy eszközt neveztek meg, hanem nyomatékosították a szemöldökpöndörítő hatását. Hogy is van ez? Az egyik hirdetésben kiteszik a mint elé a vesszőt, és rögtön utána a másikban nem teszik ki? Az egyik hirdető érti a reklámozás csínját-bínját, a másik meg nem érti? De melyik igen, és melyik nem?

A középiskolában állítólag azt tanultuk, hogy a mint elé ki kell tenni a vesszőt. Ezt azonban rosszul tanultuk meg. Mert csak akkor kell kitenni, amikor a mintet kötőszóként használjuk. Amidőn például az összetett mondatban két tagmondatot köt össze, vagyis az összehasonlítást szolgálja. Ilyen volt az első hirdetés szövege, akkor az általam meg nem nevezett gyógyszert hasonlították a C-vitaminhoz. Nem kell azonban kitenni a vesszőt, ha a mint korántsem kötőszó, hanem állapothatározó. Erre most találtam ki egy példamondatot, amely így hangzik: „H. Bianka, egyik kedves tanítványom nyelvtanárként dolgozik Debrecenben.” A mondatot úgy is írhattam volna, hogy „H. Bianka mint nyelvtanár dolgozik Debrecenben.” Ebben az esetben az a fránya mint a -ként toldalékot helyettesíti.

De van egy másik eset is, amikor a mint elé nem kell kitenni a vesszőt. Ilyen a második hirdetés szövege, ekkor ugyanis a „több mint” kifejezés a reklámozott portéka alapjelentését erősíti, fokozza, hangsúlyozza, nyomatékosítja. Ilyesmire utal a bejegyzés címe is, amelyben megelőlegezem, hogy a kommentelők között bizonyára akad majd legalább egy, aki az álnév rejtekéből indulatosan üzeni meg, hogy amit csinálok, az több mint arcátlanság, több mint pofátlanság, több mint szemtelenség. Kedvenc kifejezésüket használva: „nyelvtannáciság”.

A Médianaplót 2002. január elseje óta írom a kommunikáció szakos főiskolásoknak és egyetemistáknak. Ezúttal például azoknak, akik nem újságíróként (nem mint újságírók) dolgoznak, hanem a reklámiparban helyezkedtek el. Hátha nekik hasznukra válik e bejegyzés.