Médianapló

Médianapló - Lehet-e szavakkal gyilkolni?

2018. augusztus 30. 10:16 - Zöldi László

Kósa András nemrégiben érkezett a Népszava szerkesztőségébe. Korábban a Magyar Nemzetnél dolgozott, amely arról volt ismert a szakmában, hogy mindig vigyázott a helyesírásra. Talán ezzel magyarázható, hogy mai cikkében így jellemzi az Orbán Viktor befolyási övezetébe vont szerkesztőségeket: „a kormányzathoz köthető médiumok”. Az is lehet persze, hogy a Népszava komolyan vette tegnapi dohogásomat a médium-média írásmódjáról, és elfogadta érvelésemet. Az utóbbi esetben köszönet a figyelemért, jól esik.

Mindez a magánügyem maradt volna, ha hajnali 3.57-kor nem érkezik egy komment. Balcán maxwal bircaman felszólított, hogy lépjek szexuális kapcsolatba az anyámmal. Nehéz volna. Szegény édesanyám, ha élne, most sírva mondaná, hogy miért adtam fejem az újságírásra. Azt felelném neki, hogy aki nyilvános pályán működik, gyakran kap ilyen és ehhez hasonló indulatszavakat. Csakhogy a tragikomikus felszólításnak volt kiváltó oka. Tegnap néhány hozzászóló érvekkel és ellenérvekkel egészítette ki a mondandómat, mindkét közelítésmódban találtam megszívlelendő mozzanatokat. De mint minden digitális vitában, ebben is akadtak kocsmai megnyilvánulások.

Az egyik hozzászóló 20.19-kor „Te mocskos orosz ügynök”-nek nevezte Bircamant, mire ő így válaszolt 21.24-kor: „Kurca anyádat. Megkereslek és családostul kiirtalak.” (Betűhív közlés.) Ez volt az a pillanat, amidőn a Médianapló gazdájaként közbe kellett lépnem. Azt írtam neki, hogy „Vagy moderálja magát, vagy én moderálom.” Erre érkezett hajnalban az édesanyámat sértő mondat. Ilyenkor túl kell tenni magunkat az otrombaságon, arra mégis kíváncsi lettem, vajon ki rejlik a balkáni álnév mögött. Ő maga sietett a segítségemre azzal, hogy minden hozzászólásához mellékeli az e-mail címét is.

Kiderült, hogy Marinov Ivánnak hívják, 1967. augusztus 8-án született, bolgár-magyar kettős állampolgár, állítólag öt nyelven beszél, Havannában és Szófiában járt egyetemre, jelenleg pedig Szófiában lakik. Oké, a hozzám írottakat legyintéssel intézem el. De mihez kezdjek a másik kommentelőt és családját fenyegető szavaival? Ha legyintek a kiirtással kecsegtető mondatra is, elhallgatok egy készülő gyilkosságot. Ha komolyan veszem, akkor élek egyetlen eszközömmel, a nyilvánossággal. Hátha akad egy magyar ügyész, aki fölveszi a kapcsolatot a bolgár rendőrséggel. Nem ártana meglátogatni Marinov Ivánt, és azt firtatni, mikor utazik Magyarországra, hogy bosszút álljon egy kommentelőn és a családján.           

9 komment
süti beállítások módosítása