Napvilágra kerültek a sajtópiac második negyedévi adatai. A részletekkel nem untatnám a Médianapló olvasóit. Az értelmezők álláspontját pedig úgy foglalnám össze, hogy amióta Mészáros Lőrinc vásárolta föl a megyei napilapokat, a példányszámuk húsz százalékkal esett vissza. Ez azt jelenti, hogy a tizenhárom újság (plusz a mostanában már csak 3713 példányban elkelő városi napilap, a Dunaújvárosi Hírlap) példányszáma 249 ezer példányról két év alatt 200 ezerre csökkent.

A legtöbb elemzést egysíkúnak (nem eléggé árnyaltnak) vélem, bár azt el kell ismerni, hogy a mostani értelmezők legalább nem adományozták az összes megyei lapot Mészáros Lőrincnek. Akadtak ugyanis ellenzéki politikusok és publicisták, akik egy kalap alá vették mind a tizennyolc megyei napilapot (meg az egy szem városit). Értem, hogy számukra a miniszterelnök nem hivatalos üzlettársa a vidéki sajtó bekebelezését jelképezi. Csakhogy az akcióba beszállt két másik közvetítő is, Andy Vajna és Heinrich Pecina. Az utóbbitól Mészáros úr éppen készül átvenni három északkelet-magyarországi szerkesztőséget, egyelőre azonban még három osztatú a Fidesz vidéki sajtóbirodalma.

Ezt azért jegyzem meg, mert a három tulajdonos egyaránt kiszolgálja ugyan az Orbán-rendszert, de sajtógyakorlatukban azért vannak különbségek. Ezzel magyarázható, hogy miközben a túlzott politizálás hatására az ő újságjaik is veszítettek a példányszámukból, a veszteségük mégis csekélyebb, mint a Mészáros Lőrinc nevén lévő lapok ama bizonyos húsz százaléka. De ha a példányszám-csökkenést tágasabb összefüggésbe ágyazzuk, akkor még figyelemre méltóbb mozzanat rajzolódik ki.

Tőlem karnyújtásnyira egy listát ragasztottam az íróasztal fiókajtajára, a tizenhárom év előtti sajtó eladott példányairól számolt be. Mészáros Lőrinc birtokában most a volt Springer és a volt pannon lapok vannak, amelyekből akkoriban naponta 446832 példány fogyott el. Ezt kéne hasonlítani a felvásárlásukkor összeszámolt 250 ezerhez, illetve most, két év múltán a maradék 200 ezerhez. A veszteség tetemes, ötven százalék körüli, és ezt már nem lehet kizárólag a 2010-es kormányváltásnak, majd a megyei sajtó gleichschaltolásának tulajdonítani.

Médiapolitikailag kétségkívül ez a legfontosabb mozzanat, talán még sorsdöntő is lesz. Mindazonáltal érdemes tudomásul venni, hogy az Orbán-kormány az amúgy is agonizáló papír alapú sajtóba vásárolta be magát.