Nick Thorpe Budapestről tudósítja a BBC-t. A londoni anyaintézmény erkölcsi alapelvein nevelkedve járja az országot. Több könyvet írt rólunk, az angolszász nyelvterületen élők talán tőle kapják a leghitelesebb benyomásokat. Tegnapelőtt interjú jelent meg vele a HVG online kiadásában, és az itteni nyilvánossággal is foglalkozott, mondván: „Mintha a politikai elit újra úgy vélné, az újságíró feladata a hatalom kiszolgálása.” (2018. augusztus 19.)

A feltételes módban való fogalmazásból a bejáratott demokráciák rácsodálkozása csendül ki. Thorpe olyan országból jött, ahol már a XVII-XVIII. század fordulóján szembesültek az újságírás buktatójával. Egy Harley nevű ellenzéki politikus felfogadott egy tollforgatót, hogy amit a parlamentben mondott, azt a zsoldosa újságban adja közre. Később azonban ajánlatot kapott a kormánypárttól, és elvárta volna az újságírójától, hogy kövesse őt a köpönyegforgatásban. De az inkább abbahagyta a szakmáját, és megírt egy regényt. Daniel Defoe-nak hívták, és a Robinson Crusoe címet adta a könyvének.

Az angolszász sajtó a hirdetések segítségével keveredett ki a politika szolgálatából, és hatása lassanként átterjedt a kontinentális Európára is. A határvonal az Elba folyó lett. Tőle nyugatra a sajtó gazdasági, keletre politikai befektetés maradt. Napjainkban például szinte az összes ellenzéki pártunk kifejtette, hogy saját nyilvánosságra, médiára, újságra, portálra áhítozik. A kormánypártok pedig már túl is vannak a vágyakozáson. Olyan hatalomra tettek szert, hogy az újságírókat zsoldosként, frontharcosként könyvelik el.

Az a benyomásom, hogy a nyilvánosság szűkítése a konzervatív, jobboldali újságíróknak sem tetszik. Egyre nagyobb fenntartással figyelik az Orbán-kormány hatalomgyakorlását, és ha maradnak is a politikai elit szolgálatában, nem jókedvükben teszik, hanem mert még nincs regénytémájuk. Helyettük az újságírás funkcióját G. Fodor Gábor értelmezte, aki iskolázott politológus ugyan, de a szakmánktól olyan távol van, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Aki keresztes lovagként harcolni ment a szaracénok ellen, berúgott azonban a Velencében bérelt hajó fedélzetén, és amikor a parton feltűntek Spalato, a mai Split keresztet viselő tornyai, azt hitte, hogy már Jeruzsálemben van.) 

A 888.hu újságírástól távolságot tartó főszerkesztője így jellemezte a  munkatársait: „Vezetem ezt a harcoló közösséget. Politikát csinálunk a magunk eszközeivel.” (24.hu, 2018. június 8.)