A felületes szemlélő könnyen juthat arra a következtetésre, hogy a két világháború közti sajtó tördelése kusza volt. Ennek azonban nem szakmai oka van, hanem az, hogy torlódnak benne a hirdetések. A tördelőszerkesztő az újságoldal lyukait a helybéli kiskereskedők, kisvállalkozók reklámjaival tömte be. A cikk helykitöltő elemnek hatott két hirdetés között.

A „sűrú fillér. ritka pengő” folyamat megakadt. A magyar állam először a zsidó hirdettetőket tüntette el, majd a második világháború után a svábokat is. Akik pedig mutatóba’ maradtak a portékájukat újságban ajánló polgárok közül, az államosítás után szűntek meg hirdetők lenni. Az új vállalkozók a múlt század nyolcvanas éveiben tűntek föl, de a „sűrű fillér, ritka forint” hirdetéseik még nem kuszálták szét a tördelést. A változékony politikai széljárás miatt ugyanis a médiapiac hiányosan működött. 2010 óta alig nevezhető piacnak is.

Az állami hirdetések két célt szolgálnak. A kormány üzeneteivel próbálják a hatalmon lévők oldalára állítani az olvasókat, és a közpénzből fizetett hirdetések révén tartják el a kormány közeli szerkesztőségeket. Az alternatív nyilvánosság viszont piaci alapon igyekszik működni, és tavaly óta a helyi portálok tördelése kezd kuszává válni. Hál’istennek alig győzöm kiikszelni az elém tolakodó és egymásra torlódó reklámokat.

A Klubrádióban megszólalt a Borsod24.hu alapítója. Bethlen Tamás kifejtette, hogy Magyar Péter december közepén három zsákfalut: látogatott meg: Abaújszolnokot, Cselétét és Gagybátort. A legutóbbi 200 lelkes település, és az ott adott interjút olyan sokan hallgattak meg, hogy a YouTube.com hirdetésekkel keretezte, sőt pénzt is utalt érte. Bethlen kolléga azt is elmondta egy másik fórumon, hogy 30 milliós költségvetéssel dolgoznak. Állami vetélytársuk, a megyei napilap évi 6-700 millió forintból gazdálkodhat.

A Borsod Online keresőjébe írtam Magyar Péter nevét. A számítógép 834 cikket dobott ki, a legtöbb eredetileg a központi sajtóban látott napvilágot, és az ellenzéki politikus elleni kampány szerves része. Magyar többször is járt a megyében, látogatásairól azonban nem jelent meg tudósítás a területileg illetékes újságban. Megnyilvánulásairól az állami hirdetésektől elzárt, kizárólag piaci alapon működő Borsod24.hu számolt be. Nem hangzott el, hogy a YouTube mennyit utalt az interjúért, de az kiderült, hogy 137 ezren hallgatták meg a hatperces interjút.

Borsod-Abaúj-Zemplénben 623 ezren élnek. Ehhez képest a 137 ezres hallgatottság kimagasló eredmény. Igen ám, de a miskolci szerkesztőség kiterjesztette az akciórádiuszát két szomszédos megyére is. Jász-Nagykun-Szolnokban 355 ezren, Szabolcs-Szatmár-Beregben 529 ezren laknak. A másfél milliónak tehát nagyjából tíz százalékát teszi ki az interjú olvasottsága. A jelenségre azért érdemes fölfigyelni, mert a pillanatnyilag legerősebb ellenzéki párt vezetője bejelentette, hogy végigjárja a kistelepüléseket.

Ha a médiaszemléletét kéne jellemezni, akkor zavarna, hogy nem sokra becsüli az újságírókat, és ennek hangot is ad. Országjárásáról azonban a kormánypárti sajtó „elfelejtett” tájékoztatni, és ez óhatatlanul helyzetbe hozta az alternatív nyilvánosság helyi fórumait. A Tisza Párt immár kétmilliós tábora pedig fölbátorította ama kisvállalkozókat, akiktől 2010 óta többet vett el a kormány, mint amennyit adott nekik. Az a benyomásom, hogy megint kuszul a helyi portálok tördelése. Ami csurran-cseppen a kiadóhivataloknak, a jóllakáshoz kevés, az éhenhaláshoz sok.

A jelek mégis azt sejtetik, mintha a vidéki Magyarországon kezdene magához térni az a fránya médiapiac.