Az Alkotmánybíróság súlyos elvi döntéseket napol el, mert kínos neki az állásfoglalás. Máskor pedig olyasmibe szól bele, amihez nincs meg a szakmai felkészültsége. A minap például megsemmisítette a Kúria ítéletét, és úgy döntött, hogy óvakodni kell a félrevezető címadástól.

Talán nem torzítom el a hosszú indoklást, ha úgy foglalom össze, hogy az Alkotmánybíróság nem lát jogi lehetőséget az elmarasztalásra, ha a cikk egésze valós tájékoztatás, bár akadnak benne kisebb pontatlanságok. Ez megnyugtató, igazán kár, hogy szerinte a médiaközlemény címe nem képezi a cikk szerves részét. Önmagéban is valósnak és pontosnak kell lennie, ezért szigorúbb személyiségvédelmi megítélés alá esik. A szakmánk nem hördült fel. Mintha a szerkesztőségek, kiadóhivatalok és újságíró szervezetek belefáradtak volna a nyilvánosság lassú és folyamatos korlátozásába. Holott amennyiben el akarjuk kerülni a súlyos pénzbüntetéssel is kecsegtető elmarasztalást, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy megint új címadási gyakorlatot kéne kitalálni.

Fél életemet a papír alapú sajtóban töltöttem, adtam magamnak néhány ezer és más szerzőknek tizenvalahány ezer fantáziacímet. Ezek általában tőmondatok voltak a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért. Volt bennük alany és igei állítmány, az utóbbi cselekvésre ösztönzi az olvasót. Ekkor jött azonban az a fránya számítógép, és nekünk, digitális bevándorlóknak a tanítványainktól kellett megtanulni a keresőoptimalizációs címadást. Itt van például egy médianaplós bejegyzés címe 2018. június 22-éről: Korunk Gömböse Orbán Viktor? Nagyobb olvasottságra tett volna szert, ha azt a címet adtam volna neki, hogy Orbán Viktor korunk Gömböse?, elvégre az olvasó leginkább a jelenlegi miniszterelnökre kíváncsi.

Engem Orbán retorikája, a képes beszédhez való vonzódása, a szóvirágok iránti hajlama és a piknikus alkata is emlékeztet vitéz jákfai Gömbös Gyulára, különösen a hajdani miniszterelnök médiapolitikai gyakorlatára. Nem valószínű, hogy az Alkotmánybíróság tisztelt tagjai nálam alaposabban tanulmányozták volna az 1932-36 közti magyar sajtót. De mi van akkor, ha mégis úgy találják, hogy a bejegyzés címével „felségsértést” követtem el? Mi van, ha úgy vélik, hogy Orbán Viktor hatalomgyakorlása inkább Tisza Istvánéra vagy Bethlen Istvánéra hasonlít? Azt pedig elképzelni se merem, hogy mit csinálnának velem, ha Orbán hatalomgyakorlásáról esetleg Rákosié jutna az eszembe, és ezt még bele is fogalmaznám a címbe.