Másfél évtizedet húztunk le ugyanabban a szerkesztőségben. Most azt telefonálta, hogy világosítsam már fel, mit jelent minapi bejegyzésemben ez a mondat: „A kommentelők felületességére jellemző, hogy akkor sem képesek elnézést kérni a véleményét névvel vállaló bloggertől, ha mások számára aligha derül ki, hogy álnéven bizonyultak alkalmatlannak az érdemi vitára”. Kifejtettem neki, de talán másokat is érdekel a magyarázat.

E bejegyzés vitájában Midnightcoder2 firtatta: „Mi az a szempont, aminek alapján az ahaza.blog.hu ebben a pillanatban is három cikkel reprezentálja magát az Index főoldalán. Annyira nem ír jót és jól a csávó.” Meg is nevezte Kereszty Andrást, akit egyébként négy évtizede ismerek. Riporterként szerzett magának hírnevet az ÉS utolsó oldalán. Aztán külföldről tudósított, a rendszerváltás táján pedig a Népszabadság második embere lett. Később főszerkesztette a Griff című hetilapot és a napilapok közül a Népszavát. A Népszabadság megszüntetése (2016. október 8.) után létrehozta az Újnépszabadság blogot, aminek egy „védjegy-oltalom alá eső” ügy miatt A hazára változtatta a nevét. Igazán nem szép tőle, ha teleírja.

A három jegyzet közül az egyik a labdarúgó világbajnokságról szólt. Kitűnő glossza, bár nem lepett meg, elvégre Kereszty András sportújságíróként kezdte a pályafutását. A másik a július elsején hatályba lépett büntetőeljárási törvényről íródott. Tisztes munka. Hm. András ehhez is ért? A harmadik azt pedzegette, hogy a kormányhivatalok kirúgtak néhány ezer munkatársat, és közmunkásként, harmadnyi fizetésért visszafoglalkoztatják őket. Nocsak. Kereszty kolléga új oldalát villantotta fel a nyilvánosság fórumán? Hamar kiderült, hogy a focijegyzetet ő írta, a jogit azonban Gaál Péter, aki szakember a témában, a kulturális közmunkásokról pedig Vásárhelyi Mária szociológus tűnődött.

A „csávó” (a cigány kultúrából átvett kifejezés fiút jelent) ebben a pillanatban tehát nem létezik. Van viszont három színvonalas szerző, köztük egy hölgy, akiket A haza nevű gyűjtőblogban közölt a szerkesztő Kereszty András. Midnightcoder2 felületesnek bizonyult, de mi, újságírók, akik névvel vállaljuk a véleményünket, szintén szoktunk bakot lőni. Csakhogy minden tévedésünket nyilvánosan követjük el, és ha egy hozzászóló okkal pirít ránk, akkor szégyenkezhetünk. Olykor viszonzásul én is szóvá teszek egy-egy kommentelői melléfogást, ám eddig csak egyszer történt meg, hogy az álneves hozzászóló elismerte a tévedését. Ezt írta: „Igazad van, de azért a kurva anyádat.”