1992 óta van rovatom valamelyik újságban, a nyilvánosság fórumairól gyűjtöm a hét legérdekesebb mondatait. Ez adta az ötletet, hogy az MSZP tegnap befejeződött tisztújítása után megnézzem a számítógép merevlemezén, vajon a szocialista politikusok milyen mértékben foglalkoztak a pártjukkal. Önmagában is meglepő szám rajzolódott ki: csak az idén 81-szer jellemezték, értelmezték, dicsérték vagy éppen elmarasztalták a pártjukat. Úgy foglalkoztak a belső ügyeikkel, hogy kibeszélő párt képzetét keltették.

Figyelemre méltó, hogy az országgyűlési választásig visszafogták magukat. Mindössze 12-szer nyilvánítottak véleményt az MSZP-ről, azt is tapintatosan mondták el. A megalázó választási vereség után pedig hallgattak, mint hal a szatyorban. A zsilipet május közepén húzták föl, amidőn kezdetét vette a belső kampány. A tisztségre pályázók igyekeztek megkülönböztetni magukat a versenytársaktól, eközben számtalan fórumon fejtették ki, hogy milyen pártot vezetnének elnökként, elnökhelyettesként, alelnökként, választmányi elnökként. Egy hónap alatt 64-szer szólaltak meg. Utána még az újdonsült elnök is jellemezte néhányszor a majdani MSZP-t.

Érdekesek a belső arányok is. Tóth Bertalan 15 értelmezéssel vette ki részét a kibeszélésből, Mesterházy Attila 13-mal, Kunhalmi Ágnes 10-zel, Szanyi Tibor 9-cel, Ujhelyi István 6-tal. Az április 8-án este lemondott pártelnök, Molnár Gyula viszont annyira visszafogta magát, hogy a vereség után már csak kétszer szólalt meg. Kíváncsiságból megnéztem a Fidesz adatait is, nos, a kormánypárti politikusok az idén mindössze 9-szer jellemezték a pártjukat. Orbán Viktoré a pálma öt Fidesz-értelmezéssel. A maradék négy párttársából három szintén nem fukarkodott a dicsérettel, csak Lázár János egyik mondatában lelhető fel némi elhatárolódás. Ő is csupán egy helyi portálon állapította meg óvatosan, hogy „Előbb vagyok vásárhelyi, mint fideszes.” (Promenád.hu, 2018. április 3.)

Tanácstalan vagyok. Vajon értelmiségi önreflexiónak vélhető-e, hogy a szocialista politikusok nyilvánosan is bírálták a pártjukat? Vagy bosszankodjunk inkább, hogy helyezkedési okból bele-belepiszkítottak a fészkükbe? Vajon méltányolhatók-e a Fidesz-politikusok, mert fegyelmezetten összezártak, és a világ minden kincséért sem teregetnék ki a szennyest? Vagy inkább borzadjunk el, hogy az értelmiségiekre jellemző önreflexiónak szinte nyoma sincs a megnyilvánulásaikban?