A tegnapi bejegyzés egyik olvasója azt firtatja, vajon honnan veszem a digitális tájékozódásban résztvevők számát. Nos, április 8-án 7928748 hazai lakcímű választópolgár szavazhatott volna. Azért nem adom hozzájuk a határon túl élő kettős állampolgárokat, mert őket gyakorlatilag lehetetlen fölmérni az internetezés szempontjából. Csakhogy a választópolgárság korhatára 18 év, márpedig a kérdezőbiztosok 16 évestől keresték föl a világhálón szörfölő határon belüli médiafogyasztókat. S mert egy-egy korosztály körülbelül százezer embert jelent, a lekerekített 7,9 millióhoz még 200 ezret adnék hozzá, hogy 8,1 millióból induljunk ki.

Összegzem három felmérés arányait. A 16 évesnél idősebb magyar állampolgárok 89 százaléka használja a számítógépet vagy/és az okostelefont, hogy a világhálóról tájékozódjék. A 45 fölöttiek 45 százaléka naponta netezik, ugyanez a tevékenység az 55 fölöttieknél 43, az 58 fölöttieknél 28 százaléknyi. 2,7 millió nyugdíjasunkból 600 ezren netezünk, ez 22 százaléknyi arány. A számsor sebezhető pontja az alsó korhatár, elvégre a 16 éven aluliak is használják a számítógépek vagy/és az okostelefont.

Ryszard Kapuscinski lengyel médiakutató nyomán jellemzem a netezőket. Digitális bevándorló a nyugdíjasok nemzedéke, mi akcentussal beszéljük a számítástechnika nyelvét. Gyerekeink a digitális bennszülöttek, akiktől tanulgatjuk azt a fránya számítástecnikai kultúrát. Idősebbik lányom és a fiam a múlt század hetvenes éveiben született, ők a digitális X-nemzedékhez tartoznak. Fiatalabbik lányom a nyolcvanas években jött a világra, ő Y-nemzedékbeli. 14 éves fiú-unokám Z-nemzedékes, a másik két unokámat azonban nehéz besorolni. Bizonytalanságomat egy kis történet érzékelteti.

Szüleik távollétében vigyáztam rájuk, amikor az édesanyjuk felhívta őket. Kérte, hogy a hűtőszekrényből válasszanak ki egy tésztafélét, ha majd hazaér, ebből rittyentene vacsorát. Arra figyeltem föl, hogy a két gyerek áll a nyitott hűtőszekrény előtt. Némi tanakodás után a Gnocchi feliratú tasakról állapodtak meg. Ezután a 10 éves nagylány a könyvespolchoz ment, és leemelt egy lexikont, majd felolvasta az olasz krumplinudli szócikkét. Öt és féléves öccse még nem jár iskolába, de már megtanult olvasni. Kihagyta a könyvespolcot, elővette viszont a kistévét (így nevezi a tabletet). Mellém ült, és közösen olvastuk végig a gnocchi szócikkét. Vajon őt is érdemes volna a netezés használatáról készítendő felmérésbe bevonni?