Megkezdődött a média eláztatása, gyanúsítása, hibáztatása, okolása, vádolása. A választási vereséget ma reggel, az ATV stúdiójában annak tulajdonította Volner János Jobbik-politikus, hogy „A még független média munkatársai megpróbálnak politikát csinálni.” Bevallom, hogy nem értettem pontosan az egyik szót. Lehetséges, hogy „megpróbáltak”-at mondott. De akár múlt, akár jelen időben fogalmazott, zokon vette, hogy a média „fragmentálta” (széttördelte) az ellenzéket. Olyanokat is szóhoz juttatott a testesebb politikai alakulatok rovására, ráadásul a kelleténél gyakrabban, akik egyszázalékos pártot képviseltek.

Felfortyanásában, kifakadásában az a legérdekesebb, hogy épp a Jobbiknak nem lehet oka a panaszra. A legutóbbi négy évben szalonképes lett a nyilvánosság fórumain, Simicska Lajos médiabirodalmában pedig mértéken felüli támogatásban részesült. Például a hírtévés képernyő alján futó csíkot a választási kampány utolsó két hetében az tette emlékezetessé, hogy a vidéki választókörzetekben szinte kivétel nélkül a Jobbik képviselőjelöltjei számítottak az ellenzéki esélyesnek. Ehhez képest a párt egyetlen körzetben nyert egyéni mandátumot, a dunaújvárosiban. Ezzel együtt van igazság abban, amit a Jobbik-politikus pedzegetett.

Az újságírók csakugyan hajlamosak politikát csinálni. Mentségü(n)kre szóljon, hogy a politikusok nélkül nem befolyásolhatná(n)k a politikát. Aki megfordult már közéleti szereplők társaságában, azt tapasztalhatta, hogy elismertségük fokmérője az egymás közti olgázás, egonozás, bolgárurazás. Mi több, némelyik politikus nyilvánossági gyakorlatában az is előfordul, például Gyurcsány Ferencnél vagy Juhász Péternél, hogy így szólítja meg a műsorvezetőt: „Kedves Olga”, „de hát Olga, ez nem egészen így van”. Miközben Kálmán Olga, Rónai Egon és Bolgár György egyszer sem szólította beszélgetőpartnerét Ferencnek, Ferinek, netán Fletónak, illetve Péternek, Petinek, esetleg Petyának.

Eldöntendő kérdés, vajon a politikusok szóhasználata a bizalmaskodás vagy a leereszkedés számlájára írható-e. A lényeg azonban az, hogy leginkább ők avatták-avatják politikacsinálóvá a rádió- és tévéműsorok vezetőit. Nem szerencsés persze, ha az újságírók a politikai vélemények közvetítése helyett politizálásra adják a fejüket, ám ezt aligha mernék megtenni a hízelkedő vagy vállveregető politikusok nélkül. Nem szép tehát az utóbbiaktól, hogy most, a választási vereség után a média munkatársain verik el a port.