Azok közé tartozom, akik nem rokonszenveznek a gyűlölködést szervező kormánnyal. Még nem ismerhetjük a holnapi választás eredményét, az ellenzék azonban aligha érdemli (érdemelné meg) a győzelmet.

Nem azért kárhoztatom, mert elmulasztotta a kampányt. A demokratikus ellenzék pártjai február 17-e óta erejüket megfeszítve dolgoznak, ám a mostani országjárással nem pótolható a három év és tíz hónapnyi lazsálás. Egy cikk címe a Népszava mai számából: „Nem mindenhová jut majd ellenzéki delegált”. A szerző tízezer szavazókörrel számol, és holnap a Jobbik 8000 aktivistája őrködik a választás tisztasága fölött, az MSZP-t 5500-an képviselik, a DK-t 2200-an, az LMP-t 400-an, az Együttet 200-an. A 10286 szavazókörbe tehát 16300 delegáltjuk jut. S mert egy körzetbe elvileg kettő juthatott volna, a 20572-ből hiányzik 4272. S akkor még nem beszéltünk a mozgó urnákról, amelyeket a matuzsálemekhez és mozgásképtelen betegekhez visznek ki a hivatalnokok. Oda is kéne egy-egy ellenőr, máskülönben semmi és senki sem akadályozhatja meg a kormányzatot abban, hogy elcsalja a választást.

De félő, hogy nincs is szükség csalásra, mert a demokratikus ellenzék a legkiszolgáltatottabb pillanatot éli meg. Legrégebbi alakzata, az MSZP országos hálózata már elenyészett, a volt miniszterelnökei (Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon) körül kialakult pártok országos szervezettsége még nem bontakozhatott ki. Az Együtt kolonc a DK és az MSZP nyakán, ráadásul a két középpárt 46:60 arányban osztozott a választókörzeteken. A helyzetet tegnap este, az ATV stúdiójában így foglalta össze az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely: „Az ellenzéki oldalon mi vagyunk a legnagyobb párt, és az ország felében nincs képviselőjelöltünk.”

Szigetvári Viktor, az Együtt jelenlegi miniszterelnök-jelöltje 2010-ben imigyen összegezte az országgyűlési választás tanulságát: „Nem véletlen, hogy a kis falvakban 4,2 százalékos támogatottsága van az MSZP-nek.” (Beszélő, szeptember-december). Azóta a Jobbik aktivistái összevágták a tűzifát az önkormányzatilag segélyezett családok udvarán, fölásták a magányos öregek kertjét, kiásták a falu eldugult árkait, Orbán Viktor pedig a bizalmi embereivel fölvásároltatta a megyei napilapokat, a falulakók első számú tájékozódási forrását. Ilyen előzmények után vajon bejön-e a szocialisták számítása, hogy miközben a két szélsőjobboldali párt megosztja a falusi választópolgárságot, a (nagy)városi surranópályán besétálnak a hatalomba?