Tegnap este a Válasszunk! 2018 közösségi üzenőfalán tűntek föl. A Balázs Péter szervezte exminiszteri társulat meghívására öt vezető politikus foglalt helyet egy mérsékelt befogadóképességű teremben. Olyan előadást tartottak, mint színészek a kamaraszínházban. Körülülték őket a válogatott nézők, de a biztonság kedvéért kamerák is közvetítették a látottakat, hallottakat. Először a látottakról ülési sorrendben.

Szigetvári Viktor kifogástalan öltözékben képviselte a Bajnai-örökségből kinőtt Együtt nevű pártot. Sötét öltöny, fekete cipő, a világos inghez illő nyakkendő. Gyurcsány Ferenc nem hívatja magát miniszterelnök-jelöltnek, csupán listavezetőnek, de mindenki tudja róla, hogy alkalomadtán beülne a kormányfői bársonyszékbe. Sötét, talán fekete zakó, világosabb ing, kék nadrág, valószínűleg farmer, és az alkalomhoz nem illő, bár színleg egységes öltözékhez korántsem passzoló barna cipő. Karácsony Gergely (MSZP-Párbeszéd): kifogástalan öltözék, lásd Szigetvári. Fekete-Győr András (Momentum) a huszonéves értelmiségiek egyenruháját viselte: pamut inget, kék farmert, hozzá nem illő barna cipővel. Rövid szárú zoknijából néha kivillant a bokája. Szél Bernadett (LMP) sötét nadrágban, szürke blézerben és fekete pulcsiban hozta az átmenetet az edzőszerelés és a kisestélyi között.

Ami pedig a hallottakat illeti, azon tűnődtem: ha ennyire hasonlóképpen fejtették ki álláspontjukat az egészségügyről, a szegénységről, a korrupcióról és az országgyűlési választás tétjéről, akkor miért civakodták, huzakodták, torzsalkodták, veszekedték végig a kampányt? A szakpolitikai témákban meggyőzően érveltek, ennek ellenére emlékeztettek azokra a miniszterekre, akiknek a szakmai teljesítményét lerontja, hogy mindannyian ugyanarra a bársonyszékre áhítoznak. Szél Bernadett azzal rítt ki közülük, hogy fülhallomást azért fogadta el a meghívást, mert újabb fórumon akarta hangsúlyozni a különállását.

Szakmámra nézve újságíró volnék, aki tanítja is a nyilvánosság mesterségét. Talán az elfogultság beszél belőlem, miközben ugyanis nem vonom kétségbe a megbeszélt témák jelentőségét, hiányoltam a médiáról való gondolkodást. Ezt azonban nem a vendégeken kérem számon, ők arra készültek, amiről kérdezték őket. Vajon a V18 rendezte találkozót moderáló újságíró, Pikó András miért nem firtatta, hogy az esetleges választási győzelem után egy koalíciós kormány reménybeli tagjai mit kezdenének a nyilvánosság eszközrendszerével?