Németh Péter a hazai nyilvánosság közismert szereplője. Miután negyedszázadot töltött szerkesztőségek élén, nemrégiben nyugdíjazták. Neve azonban olvasható a Népszava impresszumban, de már tiszteletbeli főszerkesztőként. Tevékenysége arra korlátozódik, hogy hetente egyszer, szombatonként megszólal a régi lapjában. A mai számban a Fidesz „verbális ámokfutásáról” tűnődött.

Azt vázolta fel, hogy a kormánypárti politikusok kivonultak a nyilvánosság általuk nem ellenőrzött részéből, az ellenőrzött nagyobbik részben pedig lebutított mondatokkal próbálják maguk mellett tartani a választópolgárokat. Szerinte a Fidesz „Több évtizede ahhoz szokott, hogy abszolút kommunikációs fölényben van.” Következetesen fogalmaz, mert tavaly április 12-én számokkal is érzékeltette ama bizonyos fölényt: „A kormánysajtó, vagyis a nyilvánosság 90-95 százaléka erőszakba torkolló demonstrációkról számolt be.”

A két szám azt sejteti, hogy nem fölmérésből idézett, hanem csupán becsülte az arányokat. Mindazonáltal a 90-95 százalékból sem jön ki az abszolút kommunikációs fölény. Arról nem is szólva, hogy a több évtizedes megszokás sem lehet több nyolc esztendőnél, elvégre Orbán első kormányzása idején, 1998-2002 között kiegyensúlyozottabbak voltak a médiaviszonyok. Máshol keresném az egyébként pontosan felvázolt jelenség magyarázatát. Olyan miniszterelnökünk van, aki digitális bevándoroltnak sem nevezhető. S mert majd’ mindenben ő dönt, arra jutott, hogy akkor nyerhet április 8-án, ha bizalmi embereivel felvásároltatja a papír alapú sajtó fővároson túli részét.

Lehet, hogy hatalmi szempontból jól döntött, ha abból indult ki, hogy a vidéki Magyarországon élők túlnyomó része a hagyományos médiumokból tájékozódik. A megye egyetlen napilapjából, a közszolgálati rádióból és televízióból, amelyek a kormány befolyási övezetébe tartoznak. Amennyiben az április 8-i eredmény Orbán Viktort igazolja, a 2018-as választás lesz az utolsó, melyet a hagyományos média dönt el. Csakhogy néhány nap múlva kiderül, vajon sikerült-e a vidéki Magyarországon élő választópolgárokat elzárni a nyilvánosság rendszerkritikus részétől. Ha mégiscsak tudomást szereztek ama botrányokról, amelyek a fél kormányt arra kényszerítették, hogy kivonuljon a nyilvánosság valóságfeltáró részéből, akkor bajban lesz a világhálótól idegenkedő miniszterelnök.

Akkor az április 8-i lesz az első országgyűlési választás, amelyet a digitális sajtó dönt el.