Ilyenkor, hétfőn délelőtt átnézem a hátunk mögött hagyott hét termését. Ezúttal érdekes egyezést találtam két mondat között. Vadai Ágnest március 13-án este megkérdezték az egyik tévéstúdióban, minek tartja Kósa Lajos 1300 milliárdos ügyét. A Fidesz-politikus pénzügyi spekuláns vagy átverés áldozata-e? A DK-politikus szerint „Nem ő a legélesebb kés a fiókban.” Másnap reggel ugyanezt kérdezték Mesterházy Attilától is. A szocialista politikus így felelt: „Ahogy mondják vidéken, nem ő a legélesebb kés a fiókban.”

A vidék kifejezés nyomán ötlött fel, hogy a mondást hallottam már. Ha a családról faggattuk kalocsai nagyanyámat, ő állapította meg némelyik nagybátyámról vagy nagynénémről - anyámnak négy testvére volt -, hogy éppen melyikük a legélesebb kés a fiókban. S mert Alexander Bernát filozófustól tudható, hogy „A nép szállóigéi a közmondások, a művelt ember közmondásai pedig a szállóigék.”, nem lepett meg, hogy két közismert személyiség is nevére vette a népi bölcsességet. Némi tűnődés után Vadai Ágnest tüntettem föl a Lefülelt mondatok című heti válogatásban, elvégre néhány órával megelőzte Mesterházy Attilát.

Nem dőlhettem azonban elégedetten hátra, mert úgy rémlett, mintha hallottam vagy olvastam volna a mondást más forrásból is. A magyar szólások és közmondások kézikönyvében nem leltem nyomát, noha a késnek terjedelmes szócikke található benne. Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című etimológiai szótárában szintén van bekezdése a késnek, ám a konyhai hasonlatra nem tért ki a szerző. Szerencsére a számítógép lehetővé teszi a netes böngészést. A keresőbe írtam, hogy fiók, és a kütyü ki is dobta a bűvös mondatot. Szitka Péter kazincbarcikai polgármestert a 168 Óra munkatársai kérdezték az MSZP akkori miniszterelnök-jelöltjéről, és ő így jellemezte Botka László szegedi polgármestert: „Ő a legélesebb kés a fiókban.” (2017. január 12.)

Mi ilyenkor a megoldás? Abban nincs semmi szokatlan, hogy van átjárás a nép szállóigéi és a művelt ember közmondásai között. Ami a (digitális) kocsmában vagy kávéházban elhangzik, farigcsáláson megy keresztül. A kikristályosodott mondatot pedig hajlamosak közéleti személyiségek a nevükre venni. Politikusként fölhasználhatják a nyilvánosság fórumain, íróként például színdarabban, újságíróként publicisztikában. De kié legyen a szellemes, ütős mondat? Azé-e, aki először vette a nevére? Vagy azé, aki a legismertebb közülük?