Tegnap este, az egyik tévéstúdióban megszólalt Kunhalmi Ágnes. Az MSZP kampányarca az ellenzéki pártok összefogását szorgalmazta, és ezt találta mondani: „Koordináljunk együtt!” Az alapszó ugyebár a latin koordináció (irányítás, összeegyeztetés, összehangolás), amely az ordo (rend) kifejezésből származik. Az orindo pedig azt jelenti, hogy rendezni, sorba rakni. Ha hozzáfűzzük a con (össze) toldalékot, akkor meg azt, hogy összerendezni. A politikusnő azt mondta tehát, hogy az ellenzéki pártok együtt, közösen rendezzék össze a választási elképzeléseiket.

A kommunikáció szakos diákoknak tartott szemináriumon mindig szóba kerül az úgynevezett tautológia, a szószaporítás. Az iménti idézetet még nem nevezném annak, de ha citálom Molnár Csabát, akkor már érdemes eltűnődni a figyelemre méltó mozzanatról. A DK-politikus ugyanis ezt fejtegette: „Soha olyan ügy nem volt, amiben a Demokratikus Koalíció együttműködött vagy kollaborált volna.” (ATV, 2018. január 29.) A jelenség nem ismeretlen a politikusok és az újságírók közös kifejezésmódjában, a kommunikációban. Élő adásban, amelyből nem lehet kivágni a fölösleges szavakat, egyre gyakrabban fordul elő.

Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikus például ezt is mondta: „Itt gondolok az ostoba centralizációra és központosításra.” (ATV, 2016. szeptember 19.) Meg ezt is: „A szülők félnek, hogy a gyerekeiket bántódás vagy retorzió éri.” (ATV, 2016. december 19.) Lázár János Fidesz-politikus ezt: „Számoltunk minden lehetőséggel és opcióval.”  (ATV, 2015. december 3.) Vona Gábor Jobbik-politikus ezt: „Keresem ezeket a helyzeteket, szituációkat.” (ATV, 2016. szeptember 21.) Szanyi Tibor szocialista politikus ezt: „Egy ici-pici, nüansznyi valamit találnak az MSZP oldalán.” (ATV, 2017. augusztus 18.) Márki-Zay Péter újdonsült hódmezővásárhelyi polgármester pedig ezt mondta: „A transzparencia és az átláthatóság megjelent a város életében.” (Hír TV, 2018. február 28.)

Abból indulnék ki, hogy a közszereplők hajlamosak rögtönzés közben megkettőzni a kiemelendő szót. Innen a szokásuk kétfelé ágazik. Vagy azért dupláznak, mert lányos zavarukban kiejtettek a szájukon egy idegen kifejezést, és azt gyorsan lefordítjuk magyarra is, nehogy megszólják őket az igényesebb médiafogyasztók. Ez bocsánatos vétek. Vagy azért kettőznek, mert a kifejezés magyarul jutott eszükbe, és gyorsan kimondják az idegen eredetit, hadd bizonyíthassák a nyilvánosság fórumain, hogy ők ezt is tudják. Ez pedig kivagyiság.