„A nemzet zsírtarkója„ - olvasom a Népszava mai számában. A túlsúlyos politikust jellemzi imigyen a jegyzetíró Batka Zoltán. Találó a megfogalmazás, a Fidesz ökle hátulról csakugyan hasonlít Orosz István grafikus 1990-ben az egész országot kitapétázó plakátjára, a Továriscs konyec-re. Ráadásul a megszálló is stimmel. Azon tűnődöm, vajon meddig mehetünk el a közéleti szereplők minősítésében. Tartanám magam az íratlan szabályhoz, hogy embertársainkat nem illik testi adottságaik vagy a nevük alapján elmarasztalni.

Még akkor sem, ha egy alkotmánybírósági határozat kimondja, hogy a közszereplők kötelesek az átlagembernél többet elviselni. Németh Szilárd is köteles elviselni, hogy Szigetvári Viktor Együtt-politikus „fideszes beszélőgépnek”, Ceglédi Zoltán politológus „fideszes verőlegénynek”, Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus „politikai betanított munkásnak”, Puskás Panni kritikus „intellektuális vészféknek” nevezte. Horváth Zoltán újságíró pedig azt mondta róla egy tévéműsorban, hogy „a Fidesz szumó-tagozatát vezeti” - bár ez már akár a testi adottságra is utalhat.

Ennél tovább azonban akkor se mennék, ha Németh Szilárd a kormánypárt legellenszenvesebb képviselője. Nem nézem ki belőle például a kultúremberséget. Az a benyomásom, hogy ha valamit nem ért, akkor összeköti az egymáshoz nem illő jelenségeket, és látványos összeesküvés elmélettel lép a nyilvánosság elé. A kegyetlenségig szókimondó. Kimondja azt, amit a párttársai legföljebb sejtetnek, vagy amit a főnöke, Orbán Viktor a maga cizellált, kenetteljes módján inkább csak körülír. A kocsmák nyelvén jelenti be a hatalom elképzeléseit, és mérget vehetünk rá, hogy amit a képünkbe vág, azt a kormányzat meg is valósítja.

Most azért prüszkölök rá, mert a nyilvánosság képviselőit, az újságírókat levegőnek nézi. Néhány napja ki is osztotta őket, mondván, hogy az ellenzéki sajtóval nem áll szóba. S hogy ne legyen félreértés, rögtön ujjal is mutatott rájuk: az Index, a Lánchíd Rádió és a Hír TV munkatársaira. Ezt a hazai közéletben végképp nem illik. Talán az arcátlansággal, fölényeskedéssel, lekicsinyléssel, modortalansággal, önteltséggel, pimaszsággal, pökhendiséggel, rátartisággal magyarázható a jegyzetíró Batka Zoltán testi adottságot firtató megjegyzése is. De hogy ne vétsek az övéhez hasonló hibát, vissza is vonom a túlsúlyra utaló önteltséget. Önhittségre módosítom.