Cs. Kádár Péterrel sosem találkoztam. Tudom róla, hogy mérnök, a közszolgálati rádióban dolgozott, és nagyon ért a műszaki dolgokhoz. Bölcsészként hálás vagyok neki. hogy ki-kiegészíti a bejegyzéseimet. Legutóbb ezt fűzte a Médianapló egyik okfejtéséhez: „Gondoltam, megosztom veled és híveiddel.”

A Kádár-korszakbeli média közismert ágazatáról csakugyan nem írtam. Tudom, hogy rengeteg kitűnő újságíró jött az üzemi sajtóból. Azt is, hogy nem kevés költő, író élt az onnan kapott fizetésből, és szépirodalmi alkotásaikon meglátszott, hogy közelről érzékelték a gyári, téeszes, hivatali valóságot. A sorsom azonban úgy alakult, hogy elkerültem az üzemi lapokat. Ezért passzolnám is a témát, mindazonáltal az idézet egyik szaván eltűnődtem. Azon, hogy a digitális ismerős szerint vannak híveim. Örülnék, ha nem volnának, mert a már-már vallásos révület nem az én világom.  

1993 óta tanítok az úgynevezett médiatudomány szakon, és az a benyomásom, hogy Magyarországon vannak már médiatudósok, de még nincs médiatudomány. A legutóbbi száz év médiapolitikáját különböző felsőoktatási intézményekben 69-szer adtam elő, és megtanultam a legtehetségesebb hallgatókat társalkotóként kezelni. Amíg vizsgáztak, elkértem tőlük a kinyomtatott jegyzetemet, és végigböngésztem az aláhúzott, átírt szövegeket. A felkészült főiskolás és egyetemista különleges adottsága ugyanis, hogy a maga egyszerű szavaival fogalmazza át azt, amit a tanár bonyolultan adott elő. S amit elgondolkoztatónak (meglepőnek, hitelesnek) véltem, azzal pontosítottam a saját okfejtésemet. Így sikerült 170 oldalnyira csökkenteni a 210 oldalas jegyzetet, ráadásul a legügyesebb kiegészítéseket besoroltam a témakör szakirodalmába. A médiapolitika 28 meghatározása között például egy nyíregyházi főiskolás és egy szegedi egyetemista definíciója is számon tartható.

Ha más, hosszabb múltú, hagyományosabb diszciplínát művelnék, talán megszilárdult, kikristályosodott tudománynak nevezném, és kőbe vésném a mondataimat. A legtehetségesebb tanítványok azonban számos ponton megcáfoltak. Tanulás közben felötlött szempontjaikkal, érdekes és izgalmas kiegészítéseikkel legalább harminc százalékban a magyarországi médiapolitika újragondolására késztettek. S mert a négy-ötezer hajdan kommunikáció szakos diákból körülbelül háromszázan figyelemmel kísérik, olykor hozzászólásokkal övezik a Médianaplót, nem kritikátlan híveknek, hanem kritikus társszerzőknek tekintem őket.