Engem érdekel a hozzászólók lelki állapota. Azért nem nevezhetőek kommentátornak, mert a szaknyelv két hozzászóló típust különböztet meg. A kommentátor szakújságíró, aki otthonosan mozog a témakörben, és hiteles információk alapján értelmez. A kommentelő olyan hozzászóló, aki álnéven fejti ki az álláspontját. Többnyire nem mozog otthonosan a témában, a hiteles információkat sem ismeri, a fogalmazási készsége pedig nem éri el az újságírás színvonalát. Véleményéből csak érzelmi kitörésre telik. Ha dühös, csupa nagybetűt pötyögtet a képernyőre, vagy kocsmai indulatszavakkal adja közre a lelki állapotát.
A tegnapi bejegyzésemet, amelynek a Simicska miért szakított Orbánnal? címet adtam, eddig 7386-an olvasták. Tegnap délben kezdték kóstolgatni, a csúcsot (1240-at) négykor érték el. Nyolckor 1081-re rúgott az érdeklődők száma, tízkor esett vissza ezer alá (779-re). Éjfélig 228-an olvasták el, ma kettőkor 141-et észlelt a gép, négykor 307-et, hatkor 784-et. Ekkor jutottunk vissza az este nyolc és tíz közti szintre. Vajon kik azok, akik éjszaka nem alszanak, hanem böngésznek a világhálón, és álnéven öntik ránk a rossz kedvüket? Munkanélküliek, akik kommentekben írják ki magukból a keserűségüket? Vagy nyugdíjasok, akiknek másnap reggel nincs miért fölkelniük, ezért a digitális környezetüket boldogítják az érzelmeikkel?
Sokáig hivatkoztam egy 2008-ból való felmérésre, miszerint minden száz nyugdíjasból 3,9 használt számítógépet. Utána jött a kivándorlási hullám, fiatalok százezrei költöztek a Lajtán túlra. Ezzel magyarázom, hogy egy tavalyi felmérés szerint a 2,7 millió nyugdíjasból már 600 ezren használják a számítógépet. Szkájpolni is megtanultak, hogy a külföldön született unokáikat megnézhessék, és beszélgethessenek is velük. Mérsékelten venném őket számításba az éjszakai kommentelők között. Maradnak a külföldre szakadt honfitársaink, akik más időzónában élnek. Ékezet nélküli magánhangzókat írnak, és a mi éjszakánk nekik az esti vagy reggeli megszólalás lehetőségét jelenti.
Az órám 10.03-at mutat, a gép szerint reggel hat és nyolc között újabb 1130-an veselkedtek neki a tegnapi bejegyzésnek. Őket azért nem tartom számon a kommentelők között, mert vannak korán kelő netezők, akik mielőtt munkába indulnának, bekapcsolják a számítógépet, és megnézik, van-e látnivaló. Arra azonban már nincs idejük, hogy a lelki állapotukat is közreadják.