A mai Népszava legszebb írását Doros Judit jegyezte a „Nyócker” plébánosáról. Tóni atya eredetileg szakács volt, ezért véli úgy, hogy „az Úr asztalához” ülteti a vendégeket. Hajdan az étterembe betérőket, mostanában a hajléktalanokat, akiket Kocsis Máté, a józsefvárosi polgármester igyekezett kiutálni a kerületből. A nála felvilágosultabb és emberségesebb pap beszámolt a Horváth Mihály tér és a Baross utca mikrovilágáról.

Ablakával átellenben például „egyiptomi” kézben lévő telefonbolt található, a másik oldalon egy „muzulmán fodrász”. Nem tudja, hogy legálisan vagy illegálisan kerültek-e ide, de a környék szerves részét alkotják. Ismerem őket, húsz évig laktam a templom tőszomszédságában. Az egyiptomiak ketten vannak, a muzulmán fodrász pedig szír. A házunk utca felőli részében bérel üzletet, hetente egyszer ő vágta a szakállam. Aleppóból való, és addig járt haza, amíg a köztársasági elnökük meg Putyin szét nem lőtte a városát. Mellesleg félig magyar, félig román nőt vett feleségül.

Tőle néhány méterre is muzulmán nyitott vegyesboltot. Onnan tudom a vallását, hogy büszkén mesélte: a magyar boltosokkal ellentétben ő nem árul „feleseket”, mégis nyereséges a vállalkozása. Azért nem csodálkoztam ezen, mert ha megemlítettem neki, hogy csökkentett szénhidrát tartalmú kávét keresek, ő másnapra megszerezte. Kissé följebb, vagy 150 méternyire palesztin származású mérnök működtet étkezdét. A Műegyetemen végzett, és magyar lányt választott feleségül, aki hosszútávfutó. Egykor atletizáltam, ebéd közben rengeteg közös témánk akadt.

A férjével sokat vitatkoztunk a közel-keleti helyzetről. Még Kardos G. György legjobb regényét, az Avraham Bogatirt is kölcsön adtam neki. Ezzel kaptam vissza: egy zsidóból ki sem nézte volna, hogy ennyire átérzi a palesztinok fájdalmát. 300 méterrel följebb található egy török bolt, bécsi cégnél készített joghurtért jártam oda. Bármiféle tejszármazékot kértem a tulajtól, a legjobb minőségben és 24 órán belül előteremtette. Szeszes italt az ő polcain se láttam, mégis virágzott az üzlet.

Három és fél éve másik kerületbe költöztem. De ha a Kárpátaljáról való fodrásznőm hazautazik, visszajárok Alihoz szakállt vágatni, a telefonosokhoz beszélgetni, a vegyesboltosnál tíz doboz (száz adag) csökkentett szénhidrát tartalmú kávét vásárolok, a palesztin mérnöknél megebédelek, a török tejestől két liter natúr, alacsony cukor tartalmú joghurtot kérek. Úgy látszik, nemcsak ők épültek bele Józsefváros életébe, hanem én is az övékbe.