Nyakig vagyunk az arányokban. Boldog-boldogtalan méricskéli a hazai médiapiacot, csak úgy röpködnek a százalékok. Az ellenzéki oldalon a kilencvenes dívik, politikusok és újságírók minősítik vele a kormányzati túlsúlyt. A másik oldalon lévők is érzékelik a túlsúlyukat, ezért ők szolidabb számot találtak ki. Divat lett az ötven, a fele-fele, olykor a fifty-fifty. Legutóbb a miniszterelnök hangoztatta.  

Interjúja jelent meg vele a német Springer-cég vasárnapi lapjában, a Welt am Sonntag tegnapi számában. Orbán Viktor egyik kijelentését imigyen összegezte a Magyar Távirati Iroda: „A média helyzetével kapcsolatos kérdésre pedig úgy válaszolt: semmi sem akadályozza a kormánnyal szemben kritikus újságírók munkáját, s legalább ugyanannyi média van a kormány ellen, mint mellette.” Pontosítanék egy szakmai kifejezést. Amikor a média helyzetét foglalta össze a fordító, akkor még helyesen fogalmazott, mert a média a nyilvánosság eszközrendszere. Történelmileg változó fogalom, amelybe a keletkezés sorrendjében sorolható a sajtó, a rádió, a televízió és az internet. De az, hogy „legalább ugyanannyi média” volna az egyik, mint a másik oldalon, azért is pontatlan megfogalmazás, mert itt már a médiumot kellett volna használni. A média az egészet jelenti, ennek csak egyik részét lehet befolyásolni az egyik vagy a másik oldalon.

Ami pedig a miniszterelnöki félmondat tartalmát illeti, Orbán Viktor ugyanabba a hibába esett, mint a politikai ellenfelei. Nem elégedett meg azzal, hogy jellemzett egy helyzetet, hanem hogy hihetőbb legyen álláspontja a nyilvánosság képviselői előtt, bedobott egy mondvacsinált számot. Nincs ugyanis a magyarországi média arányait felmérő kutatási eredmény. Ehhez körülbelül nyolcezer médiaterméket kellene szétszálazni. De minek alapján válogassuk szét a népes mezőnyt? Ki vagy mi dönti el, hogy egy médium mennyire politikai jellegű? Vajon a cikkről cikkre, műsorról műsorra minősített újságok, rádiók, tévék, portálok hány százaléknyi politikai irányultsággal kerülhetnek be az alaposabban vizsgálandók körébe? Ama néhány száz politika közeli médium kormánypárti vagy ellenzéki tulajdonosaihoz vezető szálait pedig miként térképeznék föl a lehetetlen feladatra vállalkozó szakemberek?

Marad a létező kormányzati túlsúly. Kétségkívül nyomasztó ugyan, de aki számokkal növeli vagy csökkenti az arányát, csupán nagyot akar mondani. Olyasmire hivatkozik, amely nem létezik.