A tévében láttam egy médiatörténeti szempontból érdekes filmet Az elveszett zászlóalj (eredetiben The Lost Battalion) címmel. Az első világháború utolsó napjaiban egy amerikai zászlóalj a német frontvonal kellős közepére szorult. Ha szétmorzsolják, tovább tart a háború, ha minden áron kitart, a németek maradék harci kedve is elillan. S mert létkérdés a kapcsolat, a körülzárt katonák igyekeztek kommunikálni a vezérkarral.

Már használták ugyan a vezetékes rádiót, de sebezhető pontjuk épp a vezeték, amelyet a németek szétlőttek, és a terepre kiküldött híradósokat is megölték. A fakalitkából ekkor kerültek elő a rádió helyesítésére szánt postagalambok. Az egyik, bizonyos Cher Ami, lábán az üzenettel eljutott a vezérkarhoz, bár az egyik szemét kilőtték a németek, az üzenetet tartalmazó kapszulát pedig csupán egy ín tartotta a sérült lábán. Gazdái azzal jutalmazták, hogy megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Croix de Guerre-t. 1919. június 13-án bekövetkezett halála után pedig preparálták, azóta teljes életnagyságban látható a nemzeti történeti múzeumban.

1917-ben az amerikaiak épp időben léptek a háborúba ahhoz, hogy Németország és szövetségesei - köztük Magyarország is - vereséget szenvedjenek. Ahhoz viszont túl későn, hogy kiaknázhassák a rádiózásban rejlő katonai lehetőségeket. Úgy szabadultak meg a felhalmozott raktárkészlettől, hogy a tengeren túli áramtermelő cégek fantáziát láttak a nyilvánosságnak szánt rádióműsorokban. A médiatörténet ellentmondása, hogy a katonai kísérletek miatt sokáig talonba helyezett civil rádiók így győzték le a háborút megnyerő katonákat. Akikre egyébként a második világháborúban is rájárt a rúd.

Akkor már vezeték nélküli rádiókkal tartották a kapcsolatot. Az adó-vevő készülékek azonban hiába működtek kifogástalanul a száraz afrikai hadszíntéren, csődöt mondtak az esős Hollandiában. A nyugati szövetségesek néhány ezer ejtőernyőst dobtak le a rajnai hidak elfoglalására, ám a működésképtelen készülékek miatt megszakadt a kapcsolat a vezérkarral. A híradósok ekkor engedték ki szárnyas beosztottjaikat a fakalitkából. Az egyik, Orániai Vilmos négy óra alatt juttatta el a lábához erősített üzenetet a 420 kilométernyire lévő amerikai-angol vezérkarhoz. Ezzel megmentette a körülzárt ejtőernyősök életét.

Sebeit meggyógyították, sőt a háborús hősök számára alapított Viktória keresztjét is megkapta - három katonaló, tizennyolc katonakutya és harminchét katonagalamb társaságában.