Keresem a pártot, amelyre szavazhatnék a közelgő országgyűlési választáson. Egyelőre nem lelem, ezért tegnap megnéztem a legismertebb közösségi oldalt, hátha találok az év első napján nekem szóló üzenetet a miniszterelnökségre pályázó politikusoktól.

Szél Bernadett nem üzent. Karácsony Gergely utolsó bejegyzése 2017. október 29-i. Vona Gábor kétsornyi mondandójából a lényeg, hogy „2018 lehet a lázadás éve”, Gyurcsány Ferenc szintén kétsornyi üzenetéből a velő: „Hozzuk össze Magyarországot!” A jelenlegi kormányfőnek, Orbán Viktornak is csupán karácsonyi közleményre telt a szókincséből. Vezető politikusaink vagy nem használták ki a Facebook-ban rejlő lehetőséget, vagy kihasználták ugyan, de kampány-óvatosságból előre gyártott jelmondatra kárhoztatták magukat. Nyilvános gondolkodásnak, amely értelmiségire emlékeztető tűnődésnek vélhető, nyoma sincs. Kínosan vigyáznak arra, nehogy néhány hét múlva a fejükre olvashassunk olyasmit, amit most óvatlanul kikottyantottak.

Van viszont ezer digitális ismerősöm a közösségi oldalon, közülük az egyik továbbgondolásra ingerlő bejegyzéssel vétette észre magát. Idestova négy évtizede ismerem. Katona Éva, az ÉS legendás rovatvezetője mutatta be, mondván, hogy legföljebb negyedévenként közölhet tőle riportot, lát azonban benne publicisztikai adottságot, és nálam gyakrabban jelenhetne meg. Bruck András bedolgozta magát a publicisztikai rovatba, aztán eltűnt a szemem elől. New Yorkban kötött ki, és ottani kiábrándultságáról írt egy ígéretes regényt. A rendszerváltás után, újra itthon már nem futottunk össze, holott tegnapi soraiból arra következtetek, hogy a közelben lakik.

Olykor megfordul a West End üzletközpontban, ahol a lófráló fiatalok, mint hajdanában a szüleik „puha diktatúrában élnek, csak a ketrec kényelmesebb és nyitható”. Aki pedig csukja vagy nyitja, „Most itt ül a nyakunkon, mint egy óriási daganat.” Nem kétséges, hogy kire gondol, bár nem írja le a nevét. Epésen, fanyarul, kesernyésen, zsörtölődve fejtegeti, hogy „A szavaknak, amelyeknek máshol van értelmük, itt nincs.” Az a benyomásom, hogy az ő szavainak van, mert képes árnyaltan kifejezni a rossz közérzetét. Ha végignézek a közírók nem túl népes mezőnyén, nála kíméletlenebbül senki sem láttatja a hazai valóságot.

Nem vagyok annyira borúlátó, mint ő, de lehet, hogy mégis neki van igaza. El is határoztam, hogy tavasszal olyan párthoz húzom be az ikszet, amelyben nincsenek politikusok.